Bizonyára feltűnt már nektek, hogy időnként azt írom, "Orbán Viktort a villamosra!". (Na, látjátok, pl. most is.) Ilyet akkor szokok, amikor éppen nincs jobb dolgom, de írni akarok valamit. Honnan is ered ez a közlekedéspolitikailag mindenképpen kétes mondat, mondhatni felszólítás, netán parancs, e?
Régről. Ez az egyik kedvenc álmom (márpedig van egy pár) veleje és mondanivalója. Most betekintést nyerhettek a titokba, ami jó. Szóval:
Szent karácsony éjjelén álmot bocsátott reám az Úr, amely
megváltoztatta az életem, megint. Álmomban ugyanis Átányfalván jártam
(ugyan senki se mondta nekem, hogy ez a település neve, de mivel igen
sok átányi volt ott, konkrétan mindenki, úgy hiszem, ez
találó név lenne). Átányfalve valahol Istenhátamögött és Bivalybasznád
közt terül el, vagyis arra még a madár se jár, csak a villamos, meg az
Orbánviktor. De erről majd később. Szóval én az átányfalvi kocsmában
leledztem (még szép! Egyébként meg más középület nem volt ott), ahol
egy Matisz nagypapára rendkívül hasonlító egyén a sokadik deci feles
elfogyasztása után rájött, hogy a falu valahol lemaradt a civilizációs
versenyben, lévén, hogy még polgármesterük sincs. Nosza, fel is
bolydult egész Átányfalva, vagy legalábbis az egész kocsma, hogy mostan
polgármestert kell választani. Jelölt volt bőven, tulajdonképpen
mindenki börgermájszter akart lenni, még ha nem is tudták, hogy mi a
rák is az. A vita már lassacskán bicskázássá fajult, pedig a Siska ott
se volt (a hüjéje), amikor is valamelyik bölcs átányi kibökte, hogy ő
úgy hallotta valahol, hogy a polgármesternek becsületes embernek kell
lennie. Néma csönd. Döbbenet. Lehet, hogy Átányfalvának mégsem lesz
első embere? A problémát végül is egy a klotyóból előtámolygó részeg
oldotta meg, aki, miután végighányta a padlót, kijelentette, hogy ő
aztán becsületes ember. Nagy volt aztán az öröm, és ezzel le is zárult
volna a dolog, ha később meg nem csörren a kocsma (és alighanem a falu)
egyetlen telefonja. A vonal tulsó végén az Orbánviktor leledzett, aki
gratulálni kívánt az új péemnek, személyesen is, ha lehet. Gyorsan
terjed ám a jó hír! Viktor akkor már hatodszor próbálta hívni az átányi
kocsmát (hmm, vajon honnan tudta a számot?), de csak most sikerült
neki, mivel a kocsma udvarán áramlopással foglalatoskodó átányiak
tévedésből rossz kábelt akasztottak le a villanyoszlopról. Lényeg a
lényeg, a Viktor jött! Villamossal, ráadásul, mivel átányvalván ez volt
az egyetlen tömegközlekedési eszköz. Azért képzeljétek el, ahogyan a
villamos nyakigsárban megközelíti Átányfalvát a kietlen pusztán át,
fedélzetén a mi Viktorunkkal! Nem semmi! Én a Matisz nagypapával és még
néhány átányival ki is mentem a megállóhoz, hogy fogadjam a honatyát.
Közben az átányiak arról diskuráltak, hogy az efféle kellemetlen
helyzeteket elkerülendő, kellene már a falunak közösen vennie egy
mobiltelefont, lehetőleg Norbi-vevőset. Először én se értettem, hogy ez
mit akar jelenteni, de Matisz nagypapa elmagyarázta, hogy "az főmegy a
míhódra, oszt lehozza a drótot a telefonba, rádióstul". Az átányiak
szóhasználatában a "Norbi" szó ugyanis mindenféle csúcstechnológiai
lóbaszásra vonatkozott, így a műholdra is. Sajnos, a viktorral már nem
rázhattam kezet, mert mire a villamos megjött volna, én már
felébredtem.
De az álom üzenetét vettem (a Norbival), és annak megfelelően fogok élni mindezek után.
