Némileg megkésve, egy nappal nemzeti ünnepünk után
(amit arról lehetett felismerni, hogy a kereskedelmi televíziók főműsoridőben a Gagyi mami 2, illetve a Godzilla c. filmtermékeket adták le, gondolom, a nemzeti önérzet erősítése érdekében, vagy legalább hogy becsüljük meg magunkat a kies Kárpát-medencében, merhogy nálunk legalább nincsenek kétszázkilós transzvesztoid négerek, vagy ha mégis, nem viszik túlzásba, sem pedig emeletes mutáns sárkánygyíkok, szóval még mondja valaki, hogy Amerikába meg Japánba jólét van hozzánk képest, amikor nincs is, ehun e a példa!)
szóval az ünnep után bennem is felbuzogott a történelem iránti odaadásom, amit bár a silány hétköznapok ólombéklyói a tudatalattimba húznak le alá oda, le, attól az még munkál ifjúi lelkemben. Nosza, számot is vetettem történelmi ismereteimmel, amelynek eredményét olvashatjátok mostan. Tudniillik, én már sihederkoromban, az egri Pásztorvölgyi Gimnázium nebulójaként is megvillantottam azon képességemet, hogy a történelem kusza forgatagából kiemeljem a lényeget, meglássam a rejtett összefüggéseket, és alapvetően olyan dolgokat jegyezzek meg, amiket más soha. Noha fogalmam sincs, mikor volt a nándorfehérvári csata, mit csináltak a jakobinusok -már ha egyáltalán-, továbbá hogy mi történt azon időperiódusokban, amelyeket nem ölel fel a Belga együttes királyos száma, azért hiszem, hogy gimnazista tanulóként a nagybetűs Lényeget (na jó, most csak a kezdőbetű volt nagy) szűrtem le történelmi tanulmányaimból, és mindig átláttam az elásott kutyán. Íme, egy kis ízellítő, képekkel.
Az első szemelvény a boldog békeidőkből, amikor még vicces volt a tankönyv képeit firkálni és kiegészíteni. Beh jó is volt az...
Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása, avagy -közismertebb nevén- a "Rakkendról kiáltvány". István főherceg az első felelős magyar kormány megalakításának alkalmából bejelenti, hogy "Rock and Roll!". A kiáltvány sikere ellenére nem mindenki helyesli azt.
Valamivel ezelőtt akadhatott meg szemünk a Napkirályon is. Osztálytársaimmal együtt engem is lenyűgözött, és még inkább megrémített az a magabiztos elszántság, amellyel Lajos király a -kétségkívül feminim és ratyi- harisnyáit, közismertebb nevükön cicanadrágjait viselte. Hamar el is terjedt körünkben a 'XIV. "Cica" Lajos' elnevezés, illetve, mivel angolosok valánk, a 'Pussy Louis, the fourteenth' is. Hogy ezen nevek nem voltak megalapozatlanok, most egy teljes képsorozatot közlök a divatsérült uralkodóról, okulására az utókornak:
Szintén egy gimis történelemóra utolsó perceiben firkantotta fel hőn szeretett tanárnőm a "Japán taktika - 86. oldal" feliratot a táblára, örökre megváltoztatva az életem ezzel. Ez a mondattöredék ugyanis kitörölhetetlenül beégett agyi szinapszisaimba: bár szerintem soha sem néztem utána, mi is volt a japán taktika, ha egy éjszaka álarcos KGBs füldönkívüliek törnek rám, akik sugárpisztollyal és anális beültetéssel fenyegetőzve igazságszérumot fecskendeznek a vénámba, és ugyanezt a kérdést firtatják, nekik sem tudok mást mondani: "Japán taktika? 86. oldal."
Persze lehet, hogy jobb is, hogy ez titok maradt előttem. Elvégre ki tudja, mi is lehetett a 86. oldalon???
Végezetül álljon itt egy kis anekdota arról, hogyan került be az Ossian énekese a legnagyobb magyarok arcképcsarnokába. A reformkorról tanultunk éppen (melynek során megdöbbentően ritkán került említésre a vegetáriánus ételek elkészítése), s szóba került Kossuth Lajos (a tiroli remete -Ugye, Edvárd?) és Széchenyi István szembenállása, illetve, hogy a kor őket a "Szív és Ész" emberiként tartotta számon. A sors fintora, hogy akkoriban jelent meg az Ossian együttes "Titkos Ünnep" c. albuma, amin az egyik szám A Szív és az Ész címet viselte. Egy órán ezért jelentkeztem is, mondván, hogy utánanéztem a hangzatos elnevezéseknek, és a fenn nevezett államfikat Paksi Endre korabeli politikus-költő nevezte egyszer a Szív és az Ész emberének, van is erről egy idézetem... Gyuráki Petya haverom (aki akkortájt szintén járatos volt Ossianos ügyekben) egy tipikus "Nem vagy te normális!" tekintettel rángatta a karom, és próbált visszatartani, amikor a tanárnő kihívott a táblához, hogy felírjam az idézetet, ami így hangzott:
Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Petya a hitetlenkedéstől tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a dalszöveg utolsó betűi is a táblára kerülnek, és döbbenete csak fokozódott, amikor tanári dicséretben is részesültem áldozatos kutatómunkám miatt. Végül pedig oktatónk kiadta az utasítást, hogy eme frappáns idézetet mindenki írja fel magának, érettségin még jól is jöhet...
Így történt, hogy egy napfényes tavaszi napon Ossian szöveg került osztálytársim füzeteibe. Utólag is köszönöm Neked, Endre. Akkor naggyá tettél, hadd viszonozzam most ezt, amennyire tőlem telik.
Szív és Ész között... itt a helyed, Endrém!
