Most itt lehetne egy rész arról, hogy szervusztok megint, rég nem láttuk egymást, megmiegyéb, de ilyen nem lesz. Csapjunk a lecsóba.

Ha valaki eddig nem látta volna a zséfilmek koronázott királyát, a Gyilkos cápa vs. óriáspolipot, az pótolja a mulasztását. Páratlan remekmű, amiben van minden, ami egy cápa-a-polip-ellenes moziban szükségeltetik: Golden Gate-ot átharapó kopoltyús, lefejelős polip, minden őrposzton egyedül ácsorgó egyszem statiszta, valamint macsónköcsög Lorenzo Lamas. Mivel a nevezett film a maga nemében tökély volt, ezért kissé szkeptikusan fogadtam a folytatásáról szóló híreket. Elvégre, hogyan lehetne az előző film eseményeit űberelni? A cápa egyben benyeli a Mount Everest-et, és beleszarja a Marianna-árokba? Lelövöm a poént: nem, ez sajnos nem történik meg. Sok más viszont annál inkább. Ezért ha van fölösleges másfél óránk, és nem tudjuk eldönteni, hogy csavarlazítót igyunk-e inkább, vagy megnézzük ezt a filmet, mindenképpen az utóbbit válasszuk. Vagy legalábbis kombináljuk a kettőt.

Mondjuk ki őszintén: a filmben fele ilyen keménynek sem tűnnek

Tisztában vagyok vele, hogy nem túl elegáns egy filmet folyton az előző részéhez hasonlítani, de jelen esetben sajnos elkerülhetetlen, hiszen számos olyan motívum van, ami összekapcsolja a két filmet. Itt van példának okáért az egyik főhős, a színesbőrű szonáros, aki saját bevallása szerint túlélte az előző filmbéli találkozást az óriáscápával. És itt álljunk is meg egy pillanatra, mert dögöljek meg, ha ez a csóka szerepelt az előző részben. Persze lehet, hogy ő a tengeralattjárón is mindig csak az árnyékban állt, és a terepszínével jól elrejtőzött, de azért én mégis élek a gyanúperrel. A viziszörnyes horrorfilmeket jellemzően NEM a négus szereplők szokták túlélni. Főleg nem olyan névvel, hogy Terry McCormick. Így hívják ugyanis a szerencsétlent. A filmben, mármint. McCormick hadnagy napjai viszonylag egykedvűen telnek egy rombolón, többnyire a szonárjával buzgárkodik és a hidroszónikus gömbjeivel matat. Ha ezt a kifejezést elsőre nem sikerült megjegyezni, semmi gond: a négus kábé minden jelenetében el fogja mondani, hogy "hidroszónikus gömbök", ha úgy érzi, hogy őt veszi a kamera. Pont mintha fizetnék érte (várjunk csak...). Ez az izé egyébként valami hájtekk gömbcucc, vízbe teszed, oszt zúg, ami azért jó... de ezt majd később. Megjelenik a négus csaja is, aki finoman tudtunkra adja, hogy ő igazából másfajta golyókban lenne érdekelt, de a verbálpettingnél nemigen jutunk tovább, mert a CÁPA, aki inkább mégsem döglött meg az előző részben, támad. Sunyin, alattomosan.

Lenyűgöző csatának lehetünk tanúi, amint a hipermodern romboló bátor legénysége kézicsigával hajtott légvédelmi ágyúval lövi a cápa hátuszonyát, hátha pont abban van valami létfontosságú szerve (agy, szív, gonoszságmirigy).  Hasztalan, a dög rövid úton szétberheli a hajót, de nem ám harapással, ahogy azt a prolicápák tennék. Nem, ő átugrál a hajó fölött, és a farkával rá-rábaszarint egyet. Namármost, hatalmas fémtárgyakat farokkal szétverni baromi macera (nekem elhihetitek, eleget próbáltam), neki mégis sikerül. Az ellenállás hasztalan, a hajó elsüllyed, a négus ugyan túléli, de babája már az első uszonycsapásba belehal. Sebaj, lesz kit gyászolni a hátralévő nyolcvan percben, bár érdekes, hogy ez a négusnak is csak az igen drámai jelenetekben jut eszébe.

Ugorjunk át inkább Kongóba, megismerkedni a másik hőssel, a macsó kalandor/vadász/természettudóssal, aki igazából olyan, mintha Indiana Jones és Krokodil Dundee szerelemgyereke lenne, már ha azt a kettőt rá lehetne venni egy kis buzulásra. Hősünk igazi kőarc, aki lazán lefejelné a cápát, miközben fél kézzel csöcsörészi az Észak-koreai szinkronúszó válogatottat, de akkor miről szólna a film? A nagybetűs Ember egy aktatáskás szőkepicsa kérésére egyszál maga elfogja a címszereplő krokoszauruszt, és ezt a tettét igazából bármikor meg tudná ismételni, csak nagylelkűen hagyja próbálkozni a többi töketlent is. Most megelégszik azzal, hogy felrakja a gigagyíkot egy hajóra, rányal egy ív bélyeget, és elküldi Ámerikába, elvégre a kisállatsimogatók biztos egy rahedli pénzt adnának érte.

A sors keze, oppardon, uszonya azonban közbeszól (képzavar): a cápa naná, hogy a krokis hajót pécézi ki magának, mert gusztusa támad a tojásokra. Mert hogy azok is vannak ám, ezt eddig nem mondtam? Sebaj, a filmből is csak ekkor derült ki. A gyík elszabadul, és innen már ismerős a szitu: adva van a két gigadög, a hadsereg, meg hőseink, akik hamarosan trióvá egészülnek ki egy dögös ügynöknővel, aki a film egyetlen -valamelyest- jelentékenyebb vaginális szereplője lesz innentől. A buksza egy domina bizniszvumen és egy "diktálhat főnökúr" típusú titkárnő elegye, és igazából onnan lehet majd megismerni, hogy többnyire morcosan néz valakire. Igazából ő a második rész Lorenzo lamas-a csak farok nélkül. Lófarok nélkül, úgyértem. A feladat adott, világmegmentés indul.

Acélos tekintetek, C kosár

Az események innen felpörögnek. A filmben annyira nem, de én már kezdem únni a gépelést, és itt én dirigálok. Röviden: a krokodil mindenhová odatojik, a cápa felzabálja a tojásokat, hőseink pedig már pattannak is be varázslatos csodahelikopterükbe (amit minden bizonnyal az Emberi Elszántság hajt, mert sosem kell tankolni, és percek alatt tesz meg ezer mérföldeket), és mennek a jószágok után. A krokodil közben elkezdi felzabálni Miamit, mire a négercsóka kitalálja, hogy háhá, miért nem sütünk ki egy atomerőművet, b*szatjuk meg árammal a krokit, hátha abbahagyja? Az ötlet zseniális, és rögtön fonálnak is az erőműnek, hogy mi a szitu. A drámai dialógus valahogy így képzelendő el:
- Haló, Jack vagyok valami hajóról. Ki kéne sütni a zatomot.
- Nem!
- Deigen.
- Na jó.
Majd meg is teszik, a Direkt Erre A Célra Rendszeresített Bazinagy Piros Gombbal. A kroki farol is a kettőhúsztól rendesen, de a probléma csak el lett odázva. Gyors haditanács, kinek van ötlete? Négus? Hát, mondjuk a hidroszónikus gömbök... Kussol, leül. Ügynökpicsa? A tojásokkal egy helyre csaljuk őket, aszt felrobbancsuk a Panama csatornát, hátha. A terv persze nem válik be, sőt, kiderül, hogy a krokodil több száz tojást rakott le az elmúlt félórában, mert (tudományos magyarázat következik) vészhelyzetben felgyorsul a szaporodása, evolúciailag. Ezt mondjuk én is aláírom, ha fenyegetve érzem magam, rögtön szaporodhatnékom támad. A tengerpart tehát tele van krokitojásokkal, és (FORDULAT!) azok kezdenek kikelni! Azt, hogy a tízméteres bébigyíkok hogy fértek bele a másfél méteres tojásokba, bármelyik taiwani kindertojásgyáros meg tudná magyarázni. Ja, közben a cápa egyben benyelt egy atomtengeralattjárót, mire a sármos krokodilvadász megjegyzi:

"Atommeghajtású lett a cápa."

Filmtörténeti egysoros ez, nyáron kétszer pörgettük vissza a défaudét, majd egy perc szünetet tartottunk a vetítésben, hogy megemésszük a hallottakat. Az atomcápát már nem lehet felrobbantani, inkább koncentráljunk a Hawaiin kikelt krokodilbébikre, mielőtt még bárkinek is az eszébe jutna, hogy az ukulele és a fűszoknya hazája igazából nem is azon az oldalon van, ahol Florida. A négus persze pont akkor kezd el picsáskodni, meg a halott csaján problémázni, amikor farkasszemet kell nézni a fenevadakkal, de szerencsére a macsóbbik manus gyorsan helyre teszi. Férfikönnyfacsaró pillanatok ezek. Az emberi dráma rész letudva, innen kőkemény adrenalindús eksön a film. A tízméteres kiskrokodilokról annyit érdemes tudni, hogy meg sem kottyan nekik, ha a balfasz hadsereg tankokkal és vadászgépekkel lövi őket, viszont szarrá döglösnek, ha a két főhős a homokos tengerparton lassítva végigfutva (ez nagyon fontos ám) pisztolyokkal odadurrant nekik.

"Ha nem lassítva csinálod, lófütyit sem ér az egész" - névtelen akcióhős

A két ősdög közbe megtalálta egymást, és egy vízalatti vulkán fölött egymás farkába harapva küzdenek vadul. És ebben a pillanatban a négus megvilágosodik - ki nem találnátok, de a hidroszónikus gömb a megoldás! Hát rájukrobbantja a vulkánt a picsába, kéremszépen! Hogy érted, hogy "és az atom a cápában?"? Mivan, bakker, te figyeltél az előbb? Hiba. Akkor is robbantás lesz, ebugatta. A két muksó már készül a hősi halálra, de nédda, az ügynökpicsa -aki az előbb már halni látszott- jön értük a csodahelikopterrel, amivel szintén nemrég zuhant le. A hidroszónikus gömb berobbantja a vulkánt -a franc se hitte volna, hogy ilyesmire is jó- a két szörny pedig egymásba gabalyodva, mint egy gigantikus mutáns-pikkelyes jin-jang jel süllyed a fortyogó lávába. Mindenki örül, még az ügynökpicsa is elmosolyodik, a filmben először, majd belerepülnek a naplementébe. Fin.

Csókot! Csókot!

A végére kellene valami okosat is írnom, igaze? Mármint hogy jó-e a film (nem, de nem is azért nézzük), ütnek-e a szörnycsatás részek (a fürdőkádamban jobbat csinálok, és még effektelek is hozzá), illetve hogy vannak-e dudák a filmben (alig, barátom, alig). Szóval bár szinte minden benne volt, ami az elődjében, most mégis érzek egy kis ürességet. Hát, majd talán a következő rész kárpótol. A tréler szerint egy óriáspiton benyel benne egy expresszvonatot. Hosszában, menet közbe.