A cím csalóka, ugyanis ma nem Edvárdról lesz szó. Legfeljebb csak egy kicsit. A képeket ugyanis ő készítette fotómasinájával, valamint ő volt, aki elküldte nekem azokat, dacolva a „Tömörítés” és „Fájl csatolása” opciók kíméletlen démonaival, ami Edvárdunknk számítástechnikai adottságait ismerve legalább akkora elszántságot és vakmerőséget feltételez, mintha Leleményes Odüsszeusz egy óvatlan pillanatban megdugta volna a vele kekeckedő Szkrüllát és Karübdiszt. Ennek ellenére a poszt nagy része nem róla szól. Hanem...

Zalán, Zalán, te mindenem...

Öt éve már annak, hogy elragadt a végzet

Szebb jövendőm felé vakon lépegetni,

S rólam, mint egy csuhás vándorról a rongyok,

Lehullott a német, s megmaradt a Sterby

Lehullott a német, maradt a

Sterbinszky.

Most véres-sáros út imbolyog előttem,

Rajta csak rút kövek és gyilkos kakasok

A köveket még csak általlépi lábam,

De ha a kakas csíp, én akkor meghalok.

De ha a kakas csíp, tudom, hogy

Meghalok.

Nem fűtenek már az ifjonti tivornyák

Számban ecet a bor, savanyú a sör

Hiába ölelnek jobb-rosszabb cimborák,

Egyetlen barátom van már csak: a tükör.

Barátom, szerelmem egy van csak:

A tükör.

Angolul tanít most Kodály-zsidó gyerek

De szám csak szittya-kun átkokat köp elém,

Mellettem drabális, gólyalábas Edvárd,

Hozzá közel az ég, de a szebb vagyok én.

Hozzá közel az ég, s szebb vagyok

Nála én.

Dacára száz kínnak, elmém még tündököl

S szívemet nem hatja sem csalás, sem ármány.

Ki ellenem érvel, igazra nem talál:

Úgy fosom én a szót, mint tüzet a sárkány.

Mert úgy fosom a szót, mint tüzet a

Sárkány.

Nem tisztellek téged, te senki Petőfi,

Szódra nem hallgatok, Vörösmarty Mihály:

Pennáitok nyomát tán többen ismerik,

De Csanakon régen én voltam gólkirály

De Csanakon csakis én voltam

Gólkirály!