Nem lehet könnyű az Asylum filmstúdió kreatív osztályán dolgozni. Minden jel arra mutat, hogy a cég ötven évre felvásárolta a gagyi cápásfilmek készítési jogát, mert az mekkora biznisz mán, most meg alighanem hülyén nézegetnek egymásra, hogy mégis, hogy a viharba kellene évente egy-két filmet kihozni a vérengző kopoltyúsokból. Hosszas ötletelés után valamelyik zseni kitalálta, hogy csináljanak olyan filmet, amiben egy kétfejű cápa irtja a jónépet, egyszerre mindig két embert bekapva, elvégre így a vérengzés is többszöröződik. A második befutó gondolom az az ötlet volt, hogy egy sima cápának két segglyuka legyen, mert az meg kétszer olyan gyorsan tud kakilni, vagy legalábbis adott idő alatt duplaannyit. Végül maradtak az eredeti felállásnál, és nekiálltak neves színészgárdát összeválogatni olyan arcokból, akiket a) sosem láttunk b) egyszer már igen, de aztán évek óta nem, és ez így is volt jól. Ez utóbbiba tartozik Hulk Hogan lánya, Carmen Electra, és Charlie O'Connell. Ha az ő neve nem lenne ismerős, segítek. Emlékszünk még a szépreményű Sliders sorozatra, amit általánosban néztünk délutánonként, főleg azért, mert más nem volt? És emlékszünk arra is, ahogy a második évad után az egész kezdett konkrétan elszaródni? Akkor emlékszünk Charliera is, bár nem szívesen.
1 test, 2 fej, 6000 fog - bizonygatja az alkotók matematikai és biológiai felkészültségét a DVD tok.
Az Asylumnál valamelyik hülye kitalálhatta, hogy legyenek olyan jelenetek is, amiben nem a címszereplő cápát és/vagy Carmen Electra seggét mutogatják, és írt egy ún. "forgatókönyvet". A többieknek itt kellett volna jókora tockosokkal jobb belátásra bírniuk, hogy "Még mit nem, hülyegyerek, asztán mi a lófütty kéne még, tán sztori meg jellemfejlődés, he?", de az ürge alighanem a rendező mongolidióta sógora lehetett, így hagyták, hagy csinálja, a film szempontjából tökmindegy. A "történet" a tengeren játszódik, ami viszonylag kevéssé meglepő. Én nem bántam volna, ha a cápa inkább a Magas-Tátrában hozza rá a frászt a flanelinges hegymászókra, de elfogadom, hogy a nagy tömegek inkább a bikinis tinipicsák jelenlétét várják el. Szóval egy csapatnyi diák valami hajós osztálykiránduláson vesz részt, ahol - úgy tűnik - kötelező egyenruha a falatnyi bikini, illetve pasik esetében e tökig kigombolt Hawaii ing. A professzor lelkesen körbeadogat egy szextánst a csoportnak, amit a hölgyek kábé olyan szakértelemmel vesznek a kezükbe, mintha Paris Hiltonnak odaadnál egy hurkatöltőt., hogy neszebazmeg, használd. A jelenetben minden párbeszéd két mondatból áll, ami bőven elég arra, hogy feltérképezzük, hogy ki lesz a filmben a főszereplő, a hülyepicsa, az izomagyú macsó, illetve a szérianéger. Az idill azonban nem tart soká, a hajócsavar ugyanis bedarál egy döglött óriáscápát és jól el is csesződik közben, a vízi jármű lefullad, a vérszagra meg jön a kétfejű cápa, hogy mivan, heló. A cápa sorozatos érdeklődése hatására a hajó léket kap, sőt, valamilyen varázslatos módon attól, hogy a hajófeneket harapdálja enerváltan, a tetőn lévő antenna is görbül meg törik veszettül, így rádiókapcsolat se lesz innentől. A helyzet adott, hölgyeim és uraim, innentől lehet csinálni a nagybetűs Filmet.
A szimpatikus szereplőgárda jobb oldalt a kötelező Rossz Színésszel
Hamar egyértelművé válik, hogy tucatnyi szereplőre úgysem lehet figyelni (nem mintha meg lehetne különböztetni Iskoláslány#1-et Iskoláslány2#-től, legalábbis nekem nem ment, még mellméret alapján se), így az ember már szinte várja, hogy a cápa kezelhető mennyiségűre redukálja a színészi gárdát, aki jó iparosként neki is lát ennek hamar. A csapat nagyobbik fele kicsónakázik egy közeli szigetre, a hajón maradtak meg próbálják összefoldozni a teknőt. Itt meg kell jegyeznem, hogy én még csak jóformán fateromat láttam hegeszteni, ő meg többnyire borostásan és mackónadrágban csinálja, ami sokkal kevésbé impozáns látvány, mint ha egy szőke bula tenné ezt a víz alatt, ugyanakkor élek a gyanúperrel, hogy a hegesztés talán többet jelent annál, mint hogy egy világító pálcával hadonászunk úgy, hogy lehetőleg semmihez se érjünk hozzá (miközben Carmen Electra látványosan zenére napozik a tetőn, mert miért ne). Közben persze a parton is zajlik ám az élet, hiszen már majdnem 28 perc telt el a filmből, és még egy csöcsvillantós-leszbizős jelenet sem volt, amit most gyorsan korrigálni kell. Kissé el is időzünk itt, mondjuk úgy öt percre, ugyanis a kameraman kötelességének érzi, hogy a víz alatt minden szögből szemügyre vegye azt a csajt akinek a kettő közül a jobb segge van, míg a cápa nesztelenül megközelíti őket. Itt tudjuk meg, hogy a dög, ami az orrával hajótesteket üt át, ha kell mamuszt húz az uszonyaira és úgy lopózik oda az áldozataihoz, akik csak akkor veszik észre, amikor már mindkét bukszát lerágta derék alatt. Itt térnék ki a cápatámadás visszatérő motivumára, ami jellemzően úgy néz ki, hogy a gigahal mindkét pofájával hörög meg nyammog, sejtelmes zene szól, meg időnként belekevernek valami pirosat is a vízbe.
-Csökken a nézettség, nem vetkőzünk? - Jóhogy!
Mivel a feláldozható szereplők száma még mindig igen magas, a filmkészítők cselhez folyamodnak. A cápa alulról nekiúszik a szigetnek, amitől FÖLDRENGÉS lesz, következésképp mindenki esik halomra és ütik be a kis buksijukat meg törik a lábukat, hát mit ne mondjak , nekem is tátva maradt minden testnyílásom, és arra gondolok, hogy nincs is annyi Technokol rapid, hogy ugyanabba a tudatállapotba kerüljek, mint az alkotók. Szóval a sziget süllyed, mégis vissza kéne menni a hajóra, és ha már úgyis fiatalok vagyunk meg félmeztelenek, akkor miért is ne versenyeznénk a hajóig azokkal a motorcsónakokkal, amit a szigeten találtunk. (Hogyhogy miért voltak azok ott? Hátizé.) A cápa újra akcióba lép, és így a film 44. percénél végre a néger is megszólal, aztán még legalább kétszer (még mielőtt valaki meggyanúsítana, hogy csak a csöcsökre figyelek). Érdekesség, hogy a parton állók mindig tudják, mikor kell sikítani, pedig a vérengzés legalábbis kilométerekre van tőlük. Innen látják meg először a cápát is, mire az egyik okos megjegyzi, hogy az azért ilyen kurva vérengző, mert (ehhez üljetek le!): "Két feje van, és az kéccerannyi fog!". Ha a halbiológusok kapnának Nobel-díjat, az tutizicher, hogy én ennek a csajnak ítélném. Végül lefújják a tervet, és visszamennek a szigetre, mivel az egyik csaj szerint a sekély vízben úgysem éri el őket a cápa (biztos cigiszüneten volt, amikor a húsz perccel korábbi jelenetet forgatták, vagy mi).
A sziget süllyed és egy kétfejű hal zabálja a többieket, de megvan a megoldás: DUCKFACE!
A hegesztés téma viszont fixa ideájuk, úgyhogy zseniális tervet eszelnek ki arra, hogy megreparálják a hajót: odaküldik Hogan kisasszonyt, aki se nem hegesztett, se nem búvárkodott még életében, lehetőleg a legantipatikusabb macsóval, miközben a professzor összegányol egy Elektronyos Cápazavaró Készüléket ( gyk.: halászháló autóakkumulátorra kötve) ami majd jól összerezonálja elektromágnesen a vizet, aszt a szörny majd nem tudja, hová menjen és tök depi lesz. A terv működik is eleinte, "Megzavartuk!", mondja lelkesen a professzor, mondjuk engem is sikerült, pedig nekem csak egy fejem van. A cápa végül dönt, ami annyira nem is nehéz, hiszen a parton maradtak ÁLLNAK A KURVA FAHÍDON, amiről a cápacsalinak használt villanyos nyúlketrecet csaliként belógatták a vízbe, és tökre meg vannak lepődve, amikor az uszonyos lezúzza azt és bekap egy párat közülük, majd így jár el a hajóval és az azt ellopni készülő pöcsfejjel is. Itt adóznék elismeréssel Brooke Hogannak, aki bizonyára apja lánya, hiszen fél perc alatt cápamentesen a partra úszik úgy, hogy az előbb még versenyző motorcsónakokkal is tíz perc volt az út a hajóig.
A jobb oldali izé a cápa, a bal oldali meg a nő, asszem... lenyűgöző realizmus
A sziget persze süllyed tovább, az események felpörögnek, olyannyira, hogy az embernek SZINTE nincs is ideje arra gondolni, hogy ha a sziget lakatlan, mi a lófüttyért vannak ott faszán kiépített járdák korláttal, és miért nem lehet ugyanarra menekülni, mint a többiek, ha megjelenik két ötcentis repedés az út szélén. A professzor és Electra asszony kiérnek egy kilátóra, és még pont van idejük smárolni egy jótízű, mielőtt egy KIB*OTT SZÖKŐÁR elborítja a szigetet, ami hétszentség, hogy megintcsak a cápa műve volt, hiszen ő érkezett az első hullámon lovagolva, hogy bekapja a két korelnököt.
Ezt a pillanatot választottam, hogy felálljak a film mellől, és lemenjek a konyhába megnézni, hogy van-e még a sült májból. Volt. Hagymás krumplit és salátát ettem hozzá, végül pedig egy kis hideg gyümölcslevest. Ezt azért részletezem így, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy vacsorám bármelyik random eleme több értelemmel bírt, mint a film úgy egészében.
A szörnyfilmekben a tahók mindig meghalnak, de a tahók ezt nem tudják, mer' tahók.
Na de. A szigeten a maréknyi túlélő bemenekül egy kalyibába, ami viszonylag jó ötletnek is tűnik, mert a cápi (aki az előbb gond nélkül kapott szét egy hajót) most csalódottan dörömböl a furnérlemezből készült ajtón (igen, ez pont így történt). Végül csak bemegy, és leírtja a maradék csőcseléket, ami szép teljesítmény, figyelembe véve hogy a bódéban többnyire csak térdig-tökig ér a víz. Három túlélő marad, akik elhatározzák, hogy végre kinyírják a dögöt, a Szerencsére Épp A Közelben Lebegő Gázolajos Hordóval. A feszültség fokozódik, én is tűkön ülök, hogy mi a rákkal fogják még kitölteni azt a tíz percet, ami hátra van a filmből. Hát, például azzal, hogy sopánkodnak azon, hogy a kanócnak használandó póló, amiben a faszi eddig úszott, nem kap lángra attól az öngyújtótól, amelyik szintén az egyik buksza retiküljében ázott eddig. Végül a cápa benyel még egy csajt, majd ráharap a hordóra, ami berobban (-1 fej) majd valami oknál fogva a motorcsónakra is, ami szintén (-másik). Nem is értem, hogy a benzinkutakon a "Dohányzás és nyílt láng használata" mellett miért nem tiltják a döglött tekintetű gumicápákat is, mert azok legalább olyan tűzveszélyesek. A megmaradt páros még fáradtan belenéz a napnyugtába, ahonnan minden előzmény nélkül érkezik a mentőosztag, és dögöljek meg, ha az nem a csodakopter a Gyilkos Cápa vs. Krokoszauruszból. Stáblista, zene.
Cúnya, jossz kétfejű cápa, nesze, nesze!
A végére tanulság helyett csak két érdekességet jegyeznék meg. Ad egy: Brooke Hogan ezen a remekművön kívül domborított még a Homokcápák és a Cápalavina c. ígéretes filmekben is, kíváncsi vagyok, legközelebb viszont láthatjuk-e mondjuk egy Cápaholokauszt, Cápákkal táncoló, vagy legalábbis a Drágám, a cápák összementek című filmben. Carmen Electránál pedig az utolsó névtelen tinipicsa is jobb alakítást nyújt (pedig lelkem rajta, nem voltak magasak az elvárásaim), szinte imádkoztam, hogy lehetőleg ne szólaljon meg. Tehát ez volt a Kétfejű cápa az én szemszögemből, most egy darabig nem kérnék új filmtippet, köszike.
