Mivel Peti ezen a héten beteget jelentett, így az ő ágyában alszom, kalandvágyból. Számításaimban pedig nem csalatkozom, mert az elmúlt napokban sikerült olyat álmodnom, hogy nomég.
Álmom eleinte egy sárga iskolabuszon játszódott, aholis valaki odalépett hozzám, hogyaszongya igaz-e, hogy én meg akarok házasodni. Mivel az álom azért álom, hogy elrugaszkodhasson a valóságtól, én igennel feleltem a kérdésre. Beszélgetőpartnerem erre megkérdezte, hogy nem-e zavar-e engem, hogy leendő arám fekete. Mire én: dehogy az! Mire Ő: dehogynem, nézzek rá. És lássatok csodát, a csaj tényleg fekete volt. Vagyis inkább olyan kávébarna, amilyenek az ameroafrikai énekesnők. Kétségtelenül meg voltam lepve, mert az ember azt hinné, hogy egy hónapokig-évekig tartó kapcsolat során előbb-utóbb csak kiderül valahogy, hogy az egyik fél negroid, de nekem ez egészen addig nem szúrt szemet. A szemeimet így feltépő beszélgetőpartnerem ekkor adott egy pár könyvet, ami hasznos lehet így házasság előtt. Bár a fizimiskájára nem emlékszem, kissé gyanús, hogy az én szőrösnáci ex-szobatársam lehetett az adományozó, mert a házassági tanácsadó könyvek között szerepelt a Mein Kampf is... Sajnos aljas sugalmai szöget ütöttek a fejemben, mert azután már nem is voltam benne annyira biztos, hogy én házasodni akarok, pedig négus menyasszonyom még a családjához is elvitt sátorozni, és csakugyan, az anyja és a húga is színesbőrűek voltak.
Flashback (Itt szeretnék visszautalni egy régebbi álmomra, amikor egy gimis osztálytársnőm jelentette ki egyszer nekem, hogy ő voltaképp kentaur, vagyis inkább kentahölgy, és amikor én hitetlenkedtem, mutatott nekem egy fényképet, amin ő és családja teljes kenturi valójukban pompáztak, s alá volt írva, hogy "A macska az ember legjobb barátja".) Flashback vége.
Szóval háborgó lelkemben kételyekkel beszélni akartam négus csajommal a dolgok hogyantovábbjáról, már csak azt kellett elérni, hogy végighallgasson. Így hát fejbevertem valami porcelántárggyal, és a félig eszméletlen lányt felfektettem egy biliárdasztalra. Babám kissé rémülten és nem kissé zavartan nézett rám, ami talán nem is csoda azután, hogy leütöttem, de én ekkor elővettem egy Kindertojás figurát, ami egy vörös bálnát formázott, amelynek az oldalán fekete kis krampuszuk táncoltak, és belekezdtem a nagymonológba: Figyelj, ilyen vagyok én is - sötét dolgok vannak a belsőmben... Ezután felébredtem, de van egy olyan érzésem, hogy a frigy amúgy is meghiúsult volna.
Szóval, akar még valaki velem házasodni? Ismerek egy pár kényelmes biliárdasztalt...
