Van, aki forog a napra, és van, aki lopja azt. Így megy ez.

Nem mindennapi bűntényre ébredtek ma a piliscsabai Szent Lujza (ezzel a névvel röhejes) Fiúkollégium lakói. Feltehetőleg az előző nap késő esti óráiban a büntetett elő- és hitéletű  K. István taksonyi lakos előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel ellopta a köztiszteletben álló és sokak által méltán istenített, mellesleg kora ellenére továbbra is fantasztikusan kinéző és ellenállhatatlan P. Balázs (aki mellesleg nemrég ünnepelte 25. születésnapját, amiért legyen még jó neki sokáig!) által becsületes, vérverítékes munka árán beszerzett T. (mint Túró) Rudolfok egyikét. A gyalázatos bűntett vérlázítóan pofátlan és leköpdösnivaló elkövetője tette mindezt ráadásul annak teljes tudatában, hogy a mindig nagylelkű és filantróp (ez azt jelenti, hogy emberbarát) P. Balázs a fent említett Rudolfokkal nehéz sorsú, Komplex Pedagógia-Pszichológia Szigorlaton (közismertebben: PePszin) senyvedő kollégáinak akart örömet szerezni.

 (Itt még ezen sorok sokat tapasztalt írójának is könnybe lábadtak a szemei, részben a gaztett igazságtalanságán elkeseredve, részben azért, mert a foglalkozását tekintve szobazsidó H. Péter éppen az imént szellentett egyet szintén sokat tapasztalt orra alá.)

Hogy magyarázatot kapjunk erre az égbekiáltó embertelenségre, felkerestük K. István édesanyját, aki vonakodva bár, de interjút adott lapunknak. Elmondása szerint István már gyermekkorában mutatta a kleptománia bizonyos tüneteit (pl. az „Ali baba és a 40 rabló” c. mesében nem a nevesített címszereplővel azonosult), de ekkor a szülők még bíztak benne, hogy majd kinövi.

„ Amikor aztán óvodás lett, némi aggodalomra adott okot, hogy Pityuka rögtön a lopótököt választotta jeléül.  Pár hét múlva Magdi néni, az óvodapedagógus felkeresett, hogy Pityuli lopja a homokot. Már korábban is akart szólni, de akkor még úgy gondolta, hogy egy pár piros vödröcske nem a világ, de a tétlenségén felbátorodott Pityinkó aznap reggel már három billenős „Zil”teherautóval jelent meg a homokozó előtt.” – meséli a megrendült anya. Mit tehetnék? Megértően bólogatok, de azért megkérem a hölgyet, hogy lehetőleg ne becézgesse ezt a mocsadék ruditolvajt, mert mindjárt hányok.

„Azt hiszem, kamaszkorában pecsételődött meg végleg a sorsa. Rossz társaságba keveredett, talán szipuzott és drogozott is. Gyakran jött haza részegen Tankcsapda számokat énekelve. Ha jól emlékszem, a Lopott könyvek volt a kedvence. Ekkor már tudtam, hogy a vérében van a rossz.”

A hölgy kétségtelenül ráhibázott. Antropológusok által igazolt tény, hogy a svábok az őskor óta gyűjtögető/rablógazdálkodásra rendezkedtek be. A sváb törzseknél mind a mai napig teljesen elfogadott szokás, hogy a családfők éjszaka indulnak fosztogató portyákra, melynek célja, hogy tejet és tejtermékeket zsákmányoljanak a környező törzsek hűtőszekrényeiből.

„Én tudom legjobban hogy milyen, de értse meg, mégiscsak a fiam! Vagy lányom. Vagy mittudomén, majd eldönti. Nézze, most is a kedvenc ételét csinálom neki!” – fakad ki az anya, majd lopva (ez valami családi szokás lehet) oldalra pislant a sütőre, ahol saslik készül. (Ez a köznapi nevén rablóhús – a szerk.)

Kifogytam a kérdésekből. Szótlanul ülök halkan sírdogáló nővel szemben egy darabig, pedig érzem, hogy mondanom kellene valamit. „Hol van most István?”- kérdezem végül.

„Elment moziba. Valami amerikai filmet néz. A Tolvajtempót.”  

Pékf*sza, 2009 06 17.