Az előző bejegyzés nagy sikerét követve (valójában semmi visszajelzés nem jött rá, de ez nem hangzik olyan jól)  most újra egy "Hogyan csináljunk valamit?"-féle tanácsadós poszt jön. Egy ismerősöm a napokban aziránt érdeklődött, hogy hogyan is lehet egy valamirevaló legénybúcsút összehozni. Mivel megesett a szívem a szerencsétlenen (honnan is tudná egy "Rendezvényszervezés 1-2" tárgyakat elvégzett PR-es, hogy mi fán terem egy jó buli?), a vizsgált területen gyűjtött tetemes tapasztalataimat pontokba szerveztem, és úgy döntöttem, fellövöm a blogra is, hiszen ki tudja, még hány fiatalnak lehet szüksége megszívlelendő tanácsimra, akár azért, mert legénybúcsút szervez, vagy mert neki szerveznek, és fel akar készülni arra, ami rá várhat?

*A legénybúcsú hetének elején az oda hivatalos férfiembereknek részt kell venniük egy középkori piacon (vagy valami más olyan többnapos rendezvényen, ahol legalább az egyikőtöknek szado-mazo jellegű fekete műbőrcuccot kell teleizzadnia huzamosabb ideig). Ez a későbbiekben még fontos lesz, ne hagyd ki ezt a lépést!

*Poénkodjatok négy napon át a rendezvény látogatóinak szórakoztatására, napi tíz órán keresztül, a legrohadtabb melegben is. Ha minden este napszúrás-közeli állapotban kapaszkodtok a gyógysörötökbe, jó úton jártok.

*Egy ön- és közveszélyes haverod ajánlja fel, hogy táncoslányt szerez a legénybúcsúra. Tiltakozzatok ellene, már ha szeretnétek, hogy a lánynak lehetőleg legyenek fogai, és a 150 kilónak még az innenső felén legyen.Válasszatok inkább egy olyan szórakozóhelyet, ahol szoktak legénybúcsúk lenni, ott biztosabb, hogy normálisabb asszonyállatot lehet szerezni e nemes célra.

*A negyedik napra legyen mindenki fáradt és fásult, a további munkára sarkalló jelszó legyen a "Dudák!!!". Ez legyen a cél, az álom, a lét maga. Az esemény estjére minden második szó, ami elhagyja szátokat, a "Dudák!!!" legyen. Kezdhetsz gyakorolni.

*A helyszínre menjetek kocsival, lehetőleg egy barátod apja fuvarozzon titeket. Ülj a hátsó ülésre, két haverral. Dudák!!! Dudák!!! Dudák!!! Olyan életérzést kell hoznotok, mint az amerikai tinivígjátékokban a srácoké, akik egy házibulitól várják, hogy végre kefélhessenek.

*A szórakozóhely drága. Tetemes mennyiségű sör vásárlása egy közeli boltban javallott előtte. A sört egy közeli bokor alá kell rejteni, és gyakran kijárni érte. Siessetek vissza, mert mindjárt performansz.

*Vidám csevegés a művésznő kétajtós szekrény menedzserével. Neked ez még könnyebben fog menni, elvégre neked se sok hajad van, ergo: rokonlelkek vagytok.

*A művésznő előad. Zenés-táncos mutatvány, előbb ruhával, majd anélkül. Biztató taps és üdvrivalgás minden mozdulat után. Dudák!!! (Ilyenkor érződik, hogy megérte gyakorolni.) Tejszínhabos rész, amin a balfasz vőlegény csak ímmel-ámmal vesz részt, mert fél az ara legénybúcsú előtti intő szavaitól ("Zolcsú, te tudod, mit csinálsz, deee...").

*Az est további részében vidám italozás (sör a bokor alól, emlékszel?), majd nosztalgiázás a performanszról. Negyven körüli magányos nők rászabadítása a vőlegényre, hogy az rémülten telefonáljon az asszonykának segítségért. Nem is olyan diszkrét röhögés.

*Csatakrészeg állapotba kerülés, jó kedvvel, bőséggel. Végül egy még nálad is részegebb haverod ajánlja fel, hogy hazavisz az albérletébe. Fogadd el! A valamivel később érkező harmadik srácot viszont ne engedjétek be, akármilyen kitartóan csönget is. Aludjatok tovább. A síró harmadik bosszúból ne jöjjön be másnap melózni, hogy neked kelljen az egész héten teleizzadt ruciját felölteni, különben ugrik a gázsi.

*Az esküvő után a lagziban aztán asszonyrablás, ingyenpia (részletezzem a folyományait?), szerelmes sms küldése a megdöbbent hölgyismerősöknek. Nászajándékként egy flakon tejszínhab ajándékozása a vőlegénynek, sunyi mosollyal kísérve. Az ara az egészből ne értsen semmit. Ez így jó!

A fent felsorolt szabályok betartásával egy igazi, belevaló party hozható össze, ahol mindenki egyformán jól érzi magát (lásd fönn)!