A napokban komolyan gondolkoztam azon, hogy átnevezzem az oldalt 'Víziszörny és Altesti Humorblogra', mert úgy látszik, a témaválasztást jellemzően ezek határozzák meg mostanság. Ugyanakkor mosom kezeimet, mert a magam részéről vagy egyáltalán, vagy legalábbis MÉG nem néztem volna meg a legújabb filmförtelmet, ami a Gyilkos Cápa vs. Mechacápa névre hallgat, de külső erők (khmm, István) kényszerítettek rá, hogy mégis megtegyem. Nem feltétlenül kell zseninek lennünk ahhoz, hogy kitaláljuk, miről is szól a film, szóval aligha lövöm le a poént a következő szpojlerrel: adva van megint egy tengeri szörny, melynek legyőzésére összetákolnak egy gépcápát, ami kábé olyan, mintha valaki púzik egy büdit társaságban, és mi azt egy ellenpukival próbáljuk meg elnyomni, de ettől nem lesz jobb a helyzet, sőt.
.jpg)
Ha még csak a DVD toknál tartunk, előttünk a lehetőség, hogy a film megnézése helyett inkább megkérjünk valakit arra, hogy jó erősen rúgjon seggbe minket. Az is kellemetlen élmény, de legalább nem tart olyan sokáig.
Ha már a címszereplő Gyilkos cápánál tartunk (tudományos nevén Megalodon - a szerk.), elmondanám, hogy én azt vártam, hogy az előző két film főszörnye tér vissza, hiszen mindkét produktum végén csak sejtelmesen lesüllyedt a tenger fenékre, ahelyett, hogy felrobbantották és húsát kolbászba töltötték vóna a jófej emberhősök, így visszatérését viszonylag könnyen meg lehetett volna oldani, hogy 'háde mégse halt az meg az előbb, nédda ittvan megint'! Nem így történt. Ezúttal egy új Megalodon szabadul ki a jéghegyből, amit egy rozoga teherhajó vontat épp Kairóba, kötéllel. Igen, oda. Igen, úgy. A készítők - becsületükre legyen mondva, nem szaroznak sokat. A cápa a film harmadik perce előtt lefejezi a Szfinxet egy elegáns uszonycsapással, alapvetően megadva, hogy mire számítsunk a következő bő másfél órában. Elöljáróban annyit, hogy az általam utoljára megtekintett és e hasábokon kivesézett Kétfejű cápa támadás nem tartozik szigorúan véve a Gyilkos cápa vs. trilógiába, de mégis vonnék némi párhuzamot a két mozgókép között. Nos, a jelenlegi láthatóan magasabb büdzsével rendelkezik, mint duplabuksis elődje, sajnos ezt nem a filmben előforduló csöcsök és/vagy vér mennyiségének növelésére fordították. Helyette kapunk néhány gagyi hadihajót, 'szenzációs' híradórészletet, illetve töméntelen mennyiségű alkoholos filccel teleírt üvegtáblát. Isten az atyám, szinte minden jelenetben van valami neonszín filccel telerajzolt tosz, amit egy random katona csípőre baszott kézzel, komoly tekintettel néz, a táblán pedig csak sorjáznak a neonződ, bugyirózsaszín, vagy éppen fideszsárga színekben pompázó számok, betűk (főként iksz meg ipszilon, mert azok még igen rejtélyesek is ám), illetve ábrák, amelyek leginkább arra hasonlítanak, ahogy én hároméves koromban rajzoltam a csigabigát. Ami, ha teljesen őszinte akarok lenni, ugyanolyan, mint amilyennek most ábrázolnám.
- Figyu mán, az öcsém szerzett barterba ocsmány szövegkiemelőket, de nekem van egy jó ötletem! Megvannak még a lopott üvegtáblák? Zsíííír!
Mielőtt belemerülnénk a fondorlatos sztoriba, az eddigiekhez hasonlóan vessünk egy pillantást a szereplőkre. Ahogy azt már megszokhattuk, lecsúszott, vagy soha-fel-nem-kapaszkodott színészek maroknyi csoportja nyújt felejthető alakítást kilencven percen keresztül. Itt van rögtön a Csillagkapu marcona Tealc-je, aki színesbőrű rossz színész Christopher Judge, csak éppen öregen és ráncosan, kinek tekintete elárulja, hogy két választása volt: vagy az ilyen kaliberű filmek, vagy a teljes alkoholizmus (bár szerintem a kettő nem zárja ki egymást szükségszerűen). Aztán ott van partnere, Elisabeth Röhm, akit az Esküdt Ellenségek c. sorozatból ismerhetnénk, de inkább nem tesszük. Jó hír viszont a rajongóknak, hogy visszatér Deborah Gibson (Arriba!)! A laikusok most felhördülhetnek, hogy 'Az meg ki a tököm?'. Mondjuk szerintem a nem laikusok is. Szóval Deborah úrhölgy az első filmben alakította a nőt (igen, "a" nőt, mivel emlékeim szerint jóformán ő volt az egyetlen vaginális szereplő benne). Ebben az epizódban mintegy öt(!) jeleneten keresztül csodálhatjuk meg alakítását, amint jellemzően ugyanabból a laboratóriumból telefonálva mondja meg a tutit a többieknek. Hálás szerep is ez, mert míg mindenki más vélhetőleg végigkínlódta a forgatás napjait, ő alighanem fél óra alatt végzett (ha nem b*szta el nagyon a szöveget), aztán vehette fel a gázsit meg az ingyenebédet.
A tahója pont a rokkantparkolóba állt be a műcápájával.
De vissza a 'sztorihoz'. Szóval a Megacápa elszabadulása után pánik tör ki világszerte, de szerencsére Tealc és párja már tesztelnek egy cápatengeralattjárót, aminek valami oknál fogva olyan fasza ablaka van, hogy még a tengerfenéken is beszűrődik rajta a napfény. A próbaúton akad ugyan kisebb fennakadás, amikoris polipok kezdik ölelgetni a géphalat, de a csaj nem komálja a csápos-pornós hentait, ezért jól megbaszatja őket árammal, innen pedig már mi is tudhassuk, hogy igazi, belevaló hősnővel lesz dolgunk. Kikötés után odalép a párhoz a Kötelező Baromarcú Admirális, sejtelmesen megsúgva, hogy 'kész van', mármint robokopoltyás nagytestvére, amit a következő snittben még nagyban hegesztenek a szárazdokkban, szóval kurvára nincs még az kész. Arra készüljünk fel, hogy az igazi cápa időnként unalmában megrágcsál valamit (halászbárka, olajfúrótorony, anyahajó), csak hogy teljen az idő. De tényleg, ezeknek a fél-egyperces jeleneteknek az égvilágon SEMMI funkciója nincs, csak ilyenkor lehet mutatni lassítva, hogy a gigahal hogy lezúz mindent. Itt még megjegyezném, hogy a történések színhelye igen változatos: Kairóban,Sydneyben, Pearl Harborban járunk, jóformán egyszerre, hiszen "ahol nagyjából víz van, az csak jó lehet"- tesznek tanúbizonyságot kimagasló földrajzi ismereteikről a forgatókönyvírók.
Mintegy huszonöt percnek kell eltelnie, hogy a cápa és cápaterminátor egymásra találjanak. Az előbbit éppen torpedóval lövik, de az le se szarja, ám a tengeralattjáró sikeresen eltalálja saját magát. Ha valaki úgy gondolja, hogy a fenti manőversort negyed órán belül újra elsütni illetlenség lenne, annak rossz hírem van: a film készítői ugyanis megteszik.Szerencsére hősnőnk a robothalban ülve űzőbe veszi a bestiát, de mivel nőből van a lelkem, kábé az első kanyarban meghúzza a pléhdög oldalát valami sziklán, meg jól ki is üti magát. Innentől a csúcstechnológiás anticápa irányítását az enyhén kanos Mesterséges Intelligencia veszi át. Ja, mert ilyen is van ám, el is felejtettem mondani. Kábé olyan, mint KITT, csak sportkocsi helyett fémhalba ágyazva. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy innentől a feszült csatajelenetek alatt egy üres pilótaszéket csodálhatunk meg hangalámondással, ami nem is akkora élmény, mint elsőre tűnhet.
Akinek eltitkolt üresszék-fétise van, az most örülhet, mert ezt még k*rva sokszor fogja látni. (Meg a filces üvegtáblát is, de tényleg.)
Tudósnőnk ezalatt az omniprezens üvegtáblákon bemutatja, hogy a Megalodon az elmúlt pár napban már körbeúszta a földet vagy hatszor, de ő akkor is tudja, hová fog menni: Sydneybe, mert 1) ott született 2) a Megalodonok oda jártak ívni annak idején. Vagyis a cápánk hazafelé tartana egy jó kis gangbangre, de két millió évvel elkésett, és ezért vélhetőleg igen morcos lesz - ezt mondjuk meg is tudom érteni - elhihetitek, ismerem az érzést. A szörny tehát nem tágít az öbölből, amíg egy dögös dugópartnert nem talál; de a barom admirális, ahelyett, hogy begépzsírozná a műcápa kipufogóját, és odadobná, mint valami gigantikus szexjátékot, csak a bestia kilövésében tud gondolkozni. Azon már meg sem lepődünk, amikor két kopoltyús titán egyszerre fejeli le az operaházat, gyakorlatilag ez a jelenet a film elejétől adta magát. Azon már viszont én is eltátottam a számat, mikor a riválisa által partra vetett műuszonyos hirtelen lánctalpakat ereszt a hasfalából, majd elkezd a városban garázdálkodni. Ugyanis az eséstől megsérült ám a piciny áramköre, és ezért az Alfa Protokol lép életbe, ami annyit tesz, hogy elkezdi fel-alá kergetni kergetni a lakosságot. "Melyik hülye programozta eztet?" - kérdezhetné erre az admirális, de inkább elővesz egy sárga uzsisdobozt, amiben ott lapul A Nagy Gépcápa Önmegsemmisítő Gomb, ami viszont baszik működni. Dráma.
Az asszony csomagolt két párizsis zsömlét, egy kétdekás kishubit, ja, meg van itt egy cápabomba is.
Itt egy pillanatra tisztelettel adóznék a film egyik legzseniálisabb jelenetének, melyben egy pufimanus megáll megnézni a tankká vedlett masina nyomán leomló háztömböt, majd minden átmenet nélkül a földön fekszik és vért köp - megrázó képsorok ezek, no de egyet se búsuljunk, három snittel később már megint ő menekül a robot elől, aztán öt perc múlva újra, elvégre a halovány speciális effektek mellett mindössze 10-15 statisztára tellett, akik állandóan futkorásznak meg sikongatnak szerencsétlenek. A hősnőnk halált (vagy legalábbis józan észt) megvető bátorsággal bemászik a gépcápa gyomrába, összeköt hirtelen két lógó vezetéket (ettől aktiválódik a jeladó, ami eddig nem volt aktiválódva), majd beleesik egy gödör vízbe, amitől rögtön csupa vér és bőrcafat lesz. Szerencsére négerbabája már érkezik is a megmentésére, és a Kisműcápával beúszik a Nagyműcápa torkán, egy pendrájvról bebútolja az eszméletlen mesterséges intelligenciát, majd jól megszökteti a modern Jónásként halba szorult nőcit. Szeretném újra nyomatékosítani, hogy ezeket még mindig nem én találom ki, mivel mindez megtörtént a filmben.
Ez a pillanat annyira szíven ütött, hogy egyszerűen nem találtam ide frappáns képaláírást.
Hős és hősnő kiérnek a tengerpartra, majd lassítva futnak egy sort. Figyelem, az előző részből már tudhatjuk, hogy ha a jóarcok lassítva futnak, akkor közel a film vége, és már csak percekre vagyunk a megoldástól. Így is van. A Megalodon ráharap a vízirobot uszonyán megmaradt utolsó torpedóra, amitől hús és acél szanaszéjjel robban, beterítve a környéket. Férfi és Nő ott helyben, tökig cápabélben smárolnak egy jóízűt, majd bizakodó tekintettel elindulnak a fényes jövő felé. Ennyi.
A végére még tartozom egy vallomással. Ez volt az első olyan szörnycápás film, amit nem tudtam egyben végignézni, hanem csak két etapban, félnapos különbséggel. Ugyanakkor az vesse rám az első követ, aki szerint nem kimagasló teljesítmény az, hogy már úgy egyáltalán megnéztem! Ugye, ugye. Most egy kicsit hagyjatok pihenni.
