Hakuna Matata!
Németh Edvárdról sok mindent el lehet mondani (én például szoktam is), de egy erénye elvitathatatlan: kiváló érzéke van a kifinomult, minőségi pornóhoz, amit rendszerint a Szopóálarc vagy a Puruttya oldalakról tölt le. Valahol ez szerintem Királyandris öröksége, aki ugyan mostanság próbálja a Jobbik oldalát mutatni, de azért mi még emlékszünk a boldog kollégiumi évekre, amikor a „*Balázspali* (a csillagok közötti rész szabadon behelyettesíthető bárkivel, akivel ő valaha is köszönő viszonyba került), gyere föl, olyat mutatok, hogy besz*rsz!” – féle mondatok valamiféle apokaliptikus ízléstelenségnek voltak előfutárai.
De térjünk vissza Edyre, végül is ő volt az, aki ráakadt például a világháló valamely sötét, lucskos zugában a „George Clooney” fantázianevű kisfilmre, ahol egy, az arcát nem vállaló férfiember turkász csuklóig magában. Szintén Edy volt, aki egy napon síri hangon bejelentette, hogy kábé vége a világnak, és nem lesz többé már madárcsicser, mert a fent nevezett művet eltávolították a szennyoldalról, jaj. (Aki most Edy lelki békéjéért és szellemi fejlődéséért aggódna, ne tegye: a kallódó rövidfilm azóta meglett, és hősünk alighanem le is tőtötte, hogy mindég kéznél legyen, okulására az ifjabb koroknak.) Ezért van az, hogy ha egy tetszőleges témájú beszélgetésben a sármos filmszínész neve fel talál merülni, akaratlanul is kaján vigyorba torzul az ábrázatunk.
Szintén melák exxomszédom a felfedezője a „Hakuna Matata” rövidfilmnek, amiről én már megtekintése előtt is sokat hallottam. A művészi kiindulópontja a videó fordulatos tevékenységének az, hogy egy megintcsak arcnélküli hapsi (ki tudja, talán az, aki a George Clooney-ban is domborított?) töcsköli nagy erőkkel az Oroszlánkirály című diznis rajzfilm Pumba nevű varacskosdisznajának jobb sorsra érdemes plüss-mását, és teszi mindezt a film eredeti betétdalára. Egy pár hete részesültem én is a kétes kegyben, hogy megtekinthettem Edynél az említett zenés produkciót, ám a performansznak volt egy meglepetésvendége. Komáromi István, akiről e blog hasábjain már esett szó, amikor ez az aljadék kis szószos mocsoláda ellopta a kajámat, szóval a dal első pár taktusa után Isti berobbant hozzánk, hogy hűdejó, lájonking! Istiről tudni érdemes ugyanis, hogy minden, de minden egyes rohadt diznis dalbetétnek tudja ám a szövegét, meg szokta is azokat órahosszat hallgatni és önnön torkúlag kísérni, mint ahogyan ezt minden valamirevaló, tökös férfi teszi (ez itt ironikus volt, nagyon). Isti gyermeteg lelkesedéssel várta, hogy a képernyőn csakugyan a könig der löwen (sváb a lelkem, és már az is marad) jóarc hősei fognak az élet szépségiről danolni, erre azzal szembesült, hogy egy szőrmók manus inzultálja hátulról a varacskos disznó való világbeli manifesztációját. Csak elképzelni tudom a lelki törést, amit eme eseménysor okozhatott nála, és gyanús, hogy Zoli ágyában keresett menedéket, mert ezek a szószosok összebújnak ám, ha éppen nincs jobb dolguk, és így hódolnak a férfibarátságnak, ami azért gáz, mi ilyet Zalánékkal csak a Taxidermia c. film megtekintése alkalmábul csináltunk, igaz, akkor hárman.
A fent említett dolgok csakcsupán azért érdekesek jelenleg, mert a napokban bizony varacskos disznóval álmodtam. Meg Pistivel. Meg egy kicsit Csokival is az Üvegtigrisből, de úgy, hogy voltaképpen ő volt a varacskos disznó, vagy valami ilyesmi. Szex nem volt, viszont a varacskos disznó egyszer csak kijelentette, hogy most rájött a cifrafosás, amitől a többi állat (akik félig rajzfilm-, félig pedig plüss figurák voltak) pánikszerűen menekülni kezdett, és a szoba sarkában, egy kupacban keresett menedéket. A Csoki/Pumba féle disznóállat pedig bezárkózott a wécébe, és fosott is, mégpedig zenei aláfestéssel, az Iron Maiden Wasted Years című számának in- és outrójának jellegzetes riffjére (tudjátok, az, emelyik úgy szól, hogy tin-dörödön-tin-dörödön-tin-dörödön-tin-dörödön-tin-tin), ami avatatlan fülnek úgy tűnhetett, hogy az csak a számnak a vége, én viszont már álmomban is kiszúrtam, hogy valójában az elejét és a végét ollózták össze valakik, akik, számomra ismeretlen okból úgy ítélték meg, hogy ez az ideális zenei aláfestés egy szaporán ürítő varacskos disznóhoz. Én sem igazán értettem, elhihetitek.
Ja, éés hogy Pisti (ezúttal az enyém) hogy került a képbe? Hát úgy, hogy az álmomat megelőző este kérdőre vont ENGEM az utolsó kommentező kapcsán, hogy ki volt az, aki VELE annak idején Trabanttal járt óvodába, deríccsem ki, jöjjek rá, nyomozzak bele, mert neki ugyan tippje van, de az nem tuti. Úgyhogy ezúton is megkérném a hozzászólót, hogy fedje fel kilétét, mert különben Pisti sértődött lesz, és sokat iszik, tehát pont úgy fog viselkedni, mint egyébként.
