... s nyájtenger felette.
A nyálam, a nyálam,
Nem különb ő nálam,
Sőt, ő szinte részem,
Mindig velem lészen.
Itt lakik a számban,
E szűkös szobában,
S fogaimat óvja
Gyerekkorom óta.
„Nem túl hálás dolog”
-biztosan így morog
Ki őt nem ismeri,
De ő mindig hepi:
Nem vágyik ő többre,
Mint hogy fusson körbe,
S akármit étkezek,
Azt ő lágyítsa meg.
Ha több nyálam lenne,
Veszendőbe menne:
Köphetném naphosszat,
Ki mond rólam rosszat,
S aki méltó arra,
Végig lenne nyalva.
De mert nyálam véges,
Használata kényes,
Drága kis valami,
Be kell hát osztani.
Előnyei sorát
Nem fokozom tovább.
Érdekel a nyálam?
Kóstold csak meg bátran!
