Edvárdom már régebben rámutatott, hogy akinek nevét én ezen oldalakon klaviatúrára veszem, annak bizony ez ritkán jó, vagyis az említettek jóhíre, már ha volt is egyáltalán, bizony csorbát szenved. Persze Edy nem ilyen körülményes kifinomultsággal fogalmazta meg mondandóját, hanem valahogy úgy, hogy "mindig csak szopacc", de ez közlendőjének igazságtartamán nem változtat. Úgyhogy ma kísérletképpen kedveset írok. El lehet dönteni, hogy jobb-e ez így.

Markáns arcvonások, átható tekintet. Ha Edvárd a magyar Brad Pitt, akkor Péter pedig alighanem a hazai Jude Law. Jude. Érted...?

Ma egy különleges fiatalembert szeretnék bemutatni nektek, akit talán már ismerhettek is valamelyest, akár a való életből, akár a blogról. Harmath Péter Sándorról van szó, akit az elmúlt években kedvtelésből tartottam kollégiumi szobámban, vagy annak környékén. Sokan tudni vélik, hogy zsidó. Mások hallották már, hogy két anyja van.Megint mások szerint van benne egy kis Elvis Costellós beütés.  A fönt említett feltételezések történetesen mind egy szálig igazak, de a mostani cikk a kisebb igazságtartamú tévhiteket hivatott eloszlatni..

„Ki ez a kis cérnametélt?” kérdezhetitek joggal, ha meglátjátok őt, amint hátIzsákját cipelve shalomozik hallgatótársai között. Nos, Ő az én nagyra becsült Péter barátom, akinél judeálisabb szobatársat kívánni sem lehetne. Sajnos vallása miatt sokan lenézik őt, de szerencsére Péter orrhosszal jár az őt fitymálók előtt. Szilárd, megingathatatlan zsideológiájú jellem, aki ritkán hagyja magát bármire is sábeszélni. Épp ezért nyitott szemmel jár a világban, ő már kisgyermekként tudta, hogy a gyereket nem a gója hozza, hanem az apukája és a hanukája „hozza össze”. Barátságos személyisége bármilyen társaságban shalomképessé teszi, legtöbbször azonban csak a Jenőben kóserezik ismerőseivel. De ne gondolja senki, hogy csak a szellem embere ő, mert tudatosan edzi testét is: gyakran látni, hogy Nike márkájú (Just Jew It!) szabadidőruhájában indul kocogni a Tóra (vagy ha oda nem, hát a T. O.-ra). Munkájában is kitartó és szorgalmas, csak ritkán megy sabbathságra, de barátaival még ekkor is tartja a kapcsolatot a Windows Live Mesügger segítségével. Mindig is érdekelte a média világa, már gyermekkorában is áhitatos szemekkel ült le a család Zsideoton típusú televíziója elé, hogy az akkoriban igen népszerű „Ötödölő” c. metélkedőt megnézhesse, Héber Barna műsorvezetésével – ilyenkor, bizony, zengett is a lakás Péter önfeledt „Júde jó!” kiáltásaitól. A TV iránti szeretete a mai napig megmaradt, és mindig izgalommal várja, hogy mikor indít valamelyik kereskedelmi csatorna egy újabb izraelity-t, mert azok legalább olyan eseménydúsak, mint kedvenc akciófilmje, a Kohn Air. S hogy mit hoz a jövő? Sokan mondják, egy bölcsész diplomával nem lehet bejutni Jehova, de Péterünk elszánt és kitartó: élete vágya, hogy pilóta és rabbi legyen, hogy felvehesse a „Repülő Metélő” művésznevet."

Ez pedig a reklám helye: a napokban Ancsa burkoltan (höhh) célzott rá, hogy reklámozhatnám a blogját az enyémen, vagyis az általa futtatott ún. Kelta Körséta imígyen profitálna a Paliblog érthető és kiérdemelt népszerűségéből. Fondorlatos terv, nemdebár? Ancsa mondta azt is, hogy felőle lehet negatív reklám is, mert a lényeg csak az, hogy legyen, de én tudom azt, amit ő nem: ha negatívan reklámoznék, akkor az bizony negatív lenne, és lenne belőle sértődés, harag, durculás. Ezért maradjunk a hagyományos reklámnál, miszerint van Ancsának egy blogja, ami a keltákokról szól, akik majdnem ugyanazok, mint az angolok, csak még régebbről. Ja, mivel alapvetően rádióműsor támogatására specializálódott blogféle, így hanganyagok vannak rajta, így jó annak, aki lusta olvasni (mondjuk akkor nem tudom, hogy jutott el idáig).

Mivel az írott reklámoknál (mint az előbbi, meg mint ez is mindjárt) az ember hiába megy ki pisálni, az werbung attól még nem lesz kevesebb, kihasználnám az alkalmat, hogy a nagyérdemű olvasóság figyelmébe ajánljak még egy blogterméket, nevezetesen Szabinám oldalát.Róla azt érdemes, sőt, kell tudni, hogy amikor éppen nem ribancozom le (vagyis az esetek kb. 50%-ában), nos akkor Ő életem értelme. Ésszel, szívvel, és teheccségel ír, ugyanakkor a kaki említését következetesen kerüli, vagyis ritkábban vicces, mint én. Művészi világlátás, szépérzék, fájdalomtudat viszont van, így aki az irodalomnak nemcsak altesti régióit kívánja megtapasztalni (nem mintha azzal bármi baj lenne, sőt, igenis kell az ilyen, abüdösszencségit!), annak ezt is érdemes.