Mivel eddig konkrétan nem tettem említést róla (amit az érintett erősen nehezményezett), közzéteszem most ország-világnak T. Zalán profilját, hogy örüljön az, aki látja (első sorban ő maga).

Ez a páratlan ifjú a Pázmány negyedéves, magyar-Sterbinszky szakos hallgatója. Író, költő, műfordító (fordításai gyakran idéznek elő sírógörcsöt az angol szakosok körében). A saját apja szerint egy "kurva", márpedig ha valaki, hát Béla bácsi ért a fiához. Érzékeny művészlélekként fáradhatatlanul keresi a Szépet, valahogy mégis mindig a tükör előtt ragad le. Érett, felelősségteljes magatartását mi sem bizonyítja jobban, hogy ha a koliban nézeteltéréseinket komoly, felnőtt férfiember módjára rendezzük, és Zalán nem hozza (még) a tőle megszokott teljesítményt (sem), mindig kész releváns, közérthető és pontos magyarázatot adni pillanatnyi teljesítménykiesésére (pl: "Azért jáccok szarul, mert elveszett a késem"). 

Egy "spontán" kép. Zalán szeretett volna magáról egy olyan fotót, amin értelmes arccal, elgondolkozva ül az íróasztalánál. Szerintem sikerült...