Vajh mi motivál arra, hogy írásimba ismeretterjesztő anyagot szőjek, unos-untalan? Társadalmi felelősségvállalás? Úri szeszély? Vagy a tény, hogy ha bemásolok egy cikkrészletet valahonnan, akkor nem nekem kell gépelni hozzá? A franc tudja, meg a mátészalkai esperes. De:

Nyelvcsap (uvula) [nem keverendő össze a vulvával, ami valami nagyonmás], a lágyszájpad ínyvitorlái közepéből lelógó és a nyelv gyökét érő nyálkahártyával takart húsos csapszerü képződmény, amely beszédkor és nyeléskor hátra és felfelé húzatván, a folyadék v. étel orrba jutását rendes körülmények között megakadályozza.

Pontosabban fogalmazva: az a kis tosz, ami ottan lóg a szánkba' hátul. Az enyém nyilván ráébredett létének középszerű kilátástalanságára, és burjánzani kezdett, ami, ha úgy vesszük, hogy egy mellőzött szájszövet kereszteshadjárata az elismerésért, ami a méret és érzékenység növekedésében merül ki, akkor még akár elismerően is csettinthetünk, hogy: "Ez az Edömér (így hívom, mert ez hasonlít az ödémára), nőjjé csak szép nagyra, jó lesz az!"

Ha viszont nem hiperempatikusan közelíccsük meg a szarházi kis nyúlvány feltörekvő megmozdulásit, akkor inkább mondhatjuk: "Elmész te a jó lézer anyádba, Edömér, minek baszol ki velem mostan, meg úgy egyáltalán?"

Edömér drága ugyanis nem csak a normális hangképzést és táplálkozást nehezíti meg, neeem. Edömér kifejlesztett egy igen irritáló szokást, miszerint előremozdul anatómiailag indokolt helyéről, majd méreténél fogva fennakad a nyelvemben, ami igen kellemetlen ám, mert ilyenkor kínkeservesen vissza kell nyelnem, hogy ott legyék, ahol szokik. Szerencsére Edömér ilyet csak akkor csinál, ha:

• köhögök
• gargalizálok
• beszélek
• levegőt veszek 
• egyéb

És itt jön a vicc, ha úgy tetszik, csak hogy hepiend legyen. Megosztottam fájdalmam Edvárddal, aki éppen startlapjátékozott, ki hitte volna. Valami ilyesforma beszélgetés bontakozott ki köztünk:

Balázspali:
Az ínyvitorlám kb háromszor akkora, mint egyébként, és néha előrecsúszik és megakad. Úgy kell visszanyelnem.
e S:
aha (Edvárt mély megértésről és együttérzésről tesz tanúbizonyságot)

Nem is olyan kis szünet következik. Edvárd gondolom tűnődő tekintettel réved maga elé. Valahol buksija mélyén egy kis zöld lámpa szüntelenül villog, "ADATFELDOLGOZÁS FOLYAMATBAN")
e S:
azt nem tudom mi.. (úgy lászik , győzött az őszinteség)

Balázspali:
Az a kis lelógó biszbasz a torkod fölött.
Balázspali:
Ami mindig úgy ugrál a Tom és Jerry rajzfilmekben, ha ordítanak.
e S :
Jaaaaa...

Hajh. Szeretünk, Edváró.