"... Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt fogják majd rebesgetni, hogy
eltûntek a dolgok. És hatalmas zûrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a
dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a
furcsa kis izé raf-raffiakötõállvány, amihez hozzá voltak erõsítve. És
akkor majd a Barát elveszíti a barátja kalapácsát, és a Fiatal nem fogja
tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak,mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül..."

Alapvetően nem hiszem, hogy Zebedeus különösebben jártas lenne a kvantumfizikában, de kétségtelen, hogy itten rátapintott a lényegre. A dolgok bizony eltűnnek, ami az ún. féreglyukak (wormholes) létezésével magyarázható. A féregjárat hatására a "két pont között a legrövidebb távolság az egyenes" alaptétel megdől, a járat ugyanis úgy képes lyukat ütni a téren és összekötni két pontját, hogy a járaton belül az anyag a fény sebességét meghaladva áramoljon. Bizony, én ilyeneket tudok, mert sok Csillagkaput néztem. Viszont azt még ebben a míves sorozatban sem említik, hogy a féreglyukak leggyakrabban kollégiumi hűtőszekrényekben manifesztálódnak, és főként szerves anyagot, konkrétan élelmiszert nyelnek el és szállítanak ismeretlen lokációra, talán éppen egy másik dimenzióba.

Lássunk erre egy példát: múlt héten éjfél után paranormális jelenségekre lettem figyelmes a szintünkön. A konyhában kigyúltak a fények és olyan zajokat hallottam, mintha T. Zalán és H. Péter érkeztek volna vissza a kocsmából. Reggel azt tapasztaltam, hogy az előző nap nagy gonddal beosztott, kiváló minőségű CBA gépsonkám jelentős része ismeretlen helyre távozott. Később felhívtam Zalán figyelmét a már említett paranormális jelenségekre, hogy "már megint felzabáltátok a kajámat, baszkihe!", mire ő kifejtette, hogy miiiii, miiiiiii, ő csak egy szeletet evett meg, Peti meg kettőt (ez egyébként tényleg így van, bár a teljesség kedvéért megjegyezném, hogy eredetileg volt NÉGY), meg különben is, nem tudta, hogy az a' enyém.  Igen. Mintha a tény, hogy ők nem voltak tisztában a sonkaszeletek hovatartozásával mintegy meg-nem-történté tenné azok eltulajdonítását. 

Ez emlékeztetett egy másik esetre. Még a nyár elején történt, hogy mivel tudtam, hogy öltönybeizzadós, rendezvényremenős nap vár reám, betettem a hűtőbe egy doboz gyümölcslevet (Igen, azt. Nem söröt. Tényleg.), hogy dejó lesz majd az, ha hazajövök a szegedi sajtószemináriumró'.

[VIDÉKI SAJTÓSZEMINÁRIUM Def.: az a sajtóesemény, amire a PR szakemberek meghívnak cirka száz vendéget, amiből kb. tizenöt ígéri, hogy eljön, végül mégis három PR szakembernek kell beülni az előadásra, hogy a közönség létszáma némileg meghaladja az ötfős előadócsoportét.]

 Hazaérkezésemkor első utam a hűtőhöz vezetett, a hőn áhított nedű azonban nem várt rám. A gyanútól résnyire szűkült szemmel pislantottam be a kukába, ahol meg is leltem a dobozt, meggyalázva, kifacsarva, megrontva. Következő utam bizonyos N, mint Németh Edvárdhoz vezetett, aki ábrándozva dohánykodott kinn az erkélyen, s napom rövid beszámolójába beleszőttem, hogy a hűtőből rejtélyes módon a kukába vándorolt egy teljes doboz, bontatlan, hűtött gyümölcslev, ami nekem most a boldogság transzcendentál élményéhez legközelebb álló anyag alapú szubsztanciát jelentette volna, te riherongy tolvaj féreg, hogy a ló nyalná meg a meztelen szemedet, gyá! S Edvárd erre felemelte méla tekintetét, s egy az átlagosnál enyhén debilebb kisfiú naivitásával elmondta önnön védőbeszédét, ami így hangzék: "Azt hittem, hazamentél..."

 Aki behatóbban tanulmányozta Douglas Adams Galaxis trilógiájának mind az öt kötetét (Nem, Roland, te nem. Nagyonnem.), az tudja, hogy a téridőben keletkező zavarokat ott Eddiknek hívják.

Most már tudjuk, miért.