Így készül a hímestojás
Mivel a húsvétot csak Edvárd tojásain keresztül érintettük, most következzen egy rövid beszámoló a húsvétomról (amivel tulajdonképpen csak a verset akarom felvezetni, de ti ezt nem tudjátok). Húsvét ezúttal Ostoros nevével vonható összefüggésbe, ahol is Romángergőnek van egy kétes hírű nyaralója, ahol mindenféle rusnya dolgok megestek már (bár az udvaron álló almafának alighanem jót tesz, hogy dévaj fiatalok önnön torkukkal trágyázzak néha a tövét). Szintén itt esett meg eccer, hogy miután Istváncimborámmal megrekedtünk az egyik italmérésben (mert a többiek mind hazamentek, pöcsök), kellemes órákat dartsoztunk át az ott dolgozó bizonyos Pongrácz Diánával, akinek én egy helyre verset is írtam (amit azóta is szeretnék viszontlátni, de Dia irigy, és nem adja). Ostoros tehát a poézis szempontjából előnyös adottságokkal bíró helység, mert most is költöttem verset Másikesztinek, aki ezek után képes volt nem megjelenni húsvétolni – bár mentségére legyen mondva, az ember alighanem ritkán vehet részt olyan kutyakiállításon, amit bombariadó szakajt félbe (biztos valami igazságtalanul kiejtetett uszkár vett így revansot). Még szerencse, hogy a névre szóló versekben a nevet ki lehet cserélni valami azzal azonos szótagszámú másik névre.
Istvánnal ketten vágtunk neki Ostoros zord utcáinak, és újfent bebizonyítottuk, hogy két pont között az einsteini univerzum törvényei szerint bár az egyenes a legrövidebb út, mi valószínűleg a legtöbb kocsma érintésével fogunk közlekedni. Viszontagságos és kimerítő utunk során azonban sok csodára leltünk, kiemelném például a Rákóczy (sic!) sört, aminek üvegén egy szimpatikus bajszos fiatalember mosolyog, akinek még a telefonszámát is megadják (1676-1735, biztos pesti a lelkem). Ízre inkább a szódára hajazott, biztos, mert a figyelmes serfőzők így akartak a húsvétra utalni termékükkel. Némi külső segítség hatására megérkeztünk célunkhoz, ahol játszhattunk a Sárika névre hallgató leánygyermek kire-gondolok-a-rusnya-lények-közül játékával, amit alapvetően tízéves felhasználóknak terveztek, így aztán mi ki is kaptunk mindig ellene (egymással meg döntetlent játsztunk vala). Volt továbbá improvizatív grillezés sok hagymával, mindezek ellenére a magát csak kölnivel locsoltató Ildi lett ez este végére a legbüdösebb, ezt bátran állíthatom – már csak azért is, mert ő nem olvassa a blogot.
Na, ennyit a körülményekről. Jöjjön a vers, mondhatni a költemény, amit ott egyszer sem tudtam normálisan elmondani, pedig józanul nem is nehéz. A csattanó érdekében csak szódával való locsoláshoz ajánljuk.
A nyúlnak húsvéthoz vajon mi a köze?
Nem tudja szerintem ezt még a Pisti se,
Pedig hát ő mérnök, azok meg okosak,
Kezükben jól áll a korsó, meg a konyak.
De mit is beszélek a szőrös mérnökről?
A húsvét másról szól: a gyönyörű nőkről,
Kiket mi szeretünk, s ők viszont minket,
Ezért tolerálják pacsuli kölninket.
Mert szent húsvét reggel, ki legény a talpán
Kiöltözik szépen, s elindul nagy nyalkán
Megönteni e szép, formás virágokat,
S fogadni cserébe hálás csókajaikat.
Mert ha hervadnának, jajj, hogy fájna fejünk –
Nélkületek, lyányok, gyötrelem életünk.
Ezért inkább öntünk. Adjatok most sok jót:
Mi a sört szeressük, meg a vizespólót.
