Az év vége felé az ember hajlamos számot vetni a múlttal és levonni az élet nagy tanulságait. Én például azt vontam le, hogy az élelmiszereken a szavatossági dátum nem azért szerepel, mert valakinek a sógora a nyomdában dolgozik és barterban megoldják. Nem, a kéthetes tejföl csakugyan nem jó, vagy legalábbis elfogyasztása bizonyos nem várt következményeket von maga után. Esetemben ez azt jelentette, hogy csak részleteiben élvezhettem azt a disznótort, amire hivatalos voltam. Csak a pörzsölés alatt kétszer tettem tiszteletem a wécén, és a belsőmben dúló többfordulós bajnokság (rohadvány tejföl vs.kétségbeesett enzimek) hatására a későbbiekben sem tudtam úgy koncentrálni a torra, mint ahogyan azt egy turcsiorrú sertésjószág rituális lemészárlása és önnön magába töltése megérdemelné. Szilveszterre viszont rendeződni látszottak belső ügyeim, így jó kedvvel, bőséggel búcsúztathattam a Család évét.
Erről egy kicsit bővebben: a történelem kezdete óta a jósok, mágusok, asztrológusok, meg akik még a felsoroltakhoz hasonlóan unják magukat, örömüket lelik abban, hogy az éveket élőlényekhez, vagy fogalmakhoz társítják, mert így misztikusabbnak hangzanak, ami kafa (lásd: vízöntő éve, tigris éve, meg ilyenek). Hasonképpen gondolkozik Szűcs „Kippijú” István, aki szintén előszeretettel jövendöli meg, hogy mi lesz a tuti jövőre. További hasonlóság a letűnt idők jósai és Istvánunk között, hogy azok is csillogóan fátyolos tekintettel, összefüggéstelenül hadarva, módosult tudatállapotban jövendöltek, de esetükben ez azért van, mert egy felsőbb hatalom ujja érinti homlokukat egy pillanatra felnyitva az univerzum rejtelmeit, míg Pisti rendszerint csak részeg, és úgy tolja a vakert. 2008. a buzulás éve volt, 2009. a családé (ami azt illeti, egy Doktor House reklámszünetében egybe is keltünk nyáron), 2010. pedig, feleim, az erekció éve lesz, már ha hinni lehet Minden Kocsmák Pergőbeszédű Prófétájának.
Ilyen kilátásokkal vágtunk neki a Szilveszternek, és az elmúlt évek viharos bulijaihoz képest igen szolidra sikerült.(Lásd: „Gergő beiszik cefetül, elalszik a wc-t ölelve, majd a mentősök hánytatják a sarokkádba, de inkább mellé, mindeközben az érdeklődő közönség virslit majszol, ergo: jó ebédhez szól a róka” – mozdulatsor.) Ehhez hozzájárult a Békafütty söröző vadonatúj, és kétségtelenül hatásos vendégmennyiség-csökkentő fogása, ami a hangtechnika fröccsel való leöntéséből, majd az ebből adódó zenementes periódusból áll. Át is helyeztük székhelyünket a Sorompóba, ami régen rockkocsma hírében állt, de ahol egy perc után lekeverik a Wasted Yearst valami borongós Presser számra, mert a nagyérdeműnek táncolhatnékja van újévkor, az a hely nem biztos, hogy méltó eme címre. Volt szerencsém viszont megismerni Bettit, a „metálsirályt”, aki nevét karakteres nevetésével érdemelte ki, csakúgy, mint az én csodálkozó/tanácstalan pillantásaimat is. Az előbb már borongtam azon, hogy a régi idők háromnapos szilveszteri bulijai már a múlt setét ködébe (vagy legalábbis alkoholgőzébe) vesznek - nincs már pár percenként pezsgővel koccintás Attilámmal a Ponyvaregény közben, amit csak egy szolid hányás szakít meg röpke időre a niggerhullatárolós résznél, hogy csak egy példát említsek – s különben is, röpke ifjúságunk kacér kondenzcsíkot húzva maga után inal el az évek lócitromos országútján. Ezért ha „Boldog Január Másnapot!” köszöntés helyett most hajnalban hívogattuk telefonon azokat, akik minden bizonnyal ennek örültek is nagy erőkkel.
Pár óra szundi, majd ébredés Timcinél, akinek a kezét ezúttal is csókoltatom az apdétes sültszalonna/kolbász kombó miatt, mert az jó volt. Maradéktalan dicséret mégsem illeti a lányokat, mert bár arra láthatóan készültek, hogy István reggel két kiadósat is fog kakszizni, de arra már nem, hogy még egy harmadikat is szeretne, és papírilag nem tudtak megfelelni a hirtelen támadt kívánalmaknak. A hangulat így kissé nyomott volt és szorongással teli, érted, de aztán hallgattunk Baby Dollst, ami továbbra is Magyarország egyetlen, s következésképpen legjobb leszbi-punk csapata (akiknek Pisti rajongói klubbot szeretne alapítani, mert ő még nem tudja, hogy az igazi leszboszorknyok nagydarab, szőrös vádlijú teremtmények, akik trikóban sörözve nézik a meccset), ami nem is csoda, hiszen olyan morálisan releváns témákat feszegetnek, mint hogy nekik nő kell, értsük meg, nem pasi, továbbá hogy lóf*szság a ház*sság.
Ezekkel a magvas gondolatokkal kívánok most mindenkinek Boldog Új Évet, és még megjegyezném, hogy idén is lesz legénybúcsú, érted, apám; legénybúcsú!!! Dudák! Dudák! Töm-töm! Iszunk, dudák, berúgunk, dudák, kizárjuk Rolandot, jó lesz! Legénybúcsú!!! Ja, meg valaki házasodik is.
(Ja, és megtanultam használni a linkek opciót, úgyhogy ott vannak balra, e!)
