„Színjátszók szakmai tábora”, vagy ahogyan többen ismerik, „Sarud”. Évenként ismétlődő, összetett tevékenység, hangulat, életérzés, tudat(mentes)állapot. Igen, idén is volt. Fotókkal illusztrált élménybeszámoló következik, címszavakban, továbbá több részben, mert nincs kedvem egyszerre leírni.

Baloghművészúr minden sarudi hétfőn felveszi a legbizalomgerjesztőbb ábrázatát, amit a tábor végéig meg is tart.

Július 27., Hétfő, kora délután. Indulás a Sarudra le. Kerecsenden találkozás Istvánnal, sörcsere, az utazást megkönnyítendő. Érkezés a sarudi 1.sz Szövetkezeti Italbolt megállóba. Hanieszter felismerése a lábáról, is. A tábor majdnem megmutatása Haniesztinek. Sajnos az odaúton váratlan akadályok (Lapos büfé) merültek fel. Welcome drinkek elfogyasztása (fröccs, borsodi, unicum). Zárás után a székhely áthelyezése a Nádas-ba. Mivel az vendéglő, alibiből hasábkrumpli rendelés a sörök mellé. Táborba érkezés, most már igaziból.

Közben Balogh harminc körüli sógora sátrat állít, amelyhez igénybe vette a tábor hölgylakóinak jelentős részét. A sátorból ennek ellenére (értsd: ezért) nem lett aznap lóf*sz se.

Balogh harminc körüli sógora (akit egyesek Szabinak is hívnak, de szerintem így egyszerűbb) egyébként a tábor folyamán tökélyre fejlesztette ama képességét, hogy mit sem sejtő tárgyakra (fa, oszlop) tolat rá a mikrobuszával. Ezen szokásával (és általános létezésével) gyakran csalt zavart kifejezést sokunk orcájára.

Később zenés-táncos mulatság, majd az ismerősök kötelező telefonos zaklatása.

  Ancsi nyilvánvalóan nem tudja, mi a jó, ezért szabódik  ja nem, az a Roland hezitál, amikor ilyen tuti popsit kínálnak neki.

Másnap kellemes ébredés egy teljesen más ágyban, mint amiben lefeküdtem. Madárcsicsergős, napsugaras nyár reggeli találkozás a folyosón Romángergővel, aki talán kissé túl prózaian közli, hogy ő már aznap ötször fosott (s tette mindezt az Autó-motor Expressz táraságában). Reggeli, közben Tüskevár és Szomszédok megtekintése, utóbbiban katarzis (a 149. részben végre kiderül, hogy Virág doktornak valójában György a keresztneve). Indulás a Laposba, egy sör elfogyasztása céljából. Baloghművészúr közben szentségel, hogy derohadékszemetek vagyunk, hogy nem maradunk foglalkozásra. Valóban csak egy sör elfogyasztása a büfében, indulás vissza. Félúton találkozás Baloghművészúrral, aki már messziről integet, hogy, ne legyünk már rohadékok és forduljunk vissza, mert ő nem akar egyedül inni a Laposban. Megtörtént. Egy telefonhívás kalandos fordulatot visz életünkbe: nincs petrezselyemzöldje a levesbe, menni kell boltba, kalandra fel! Istvánnal vállunkra vesszük a küldetés súlyos terhét, irány a bolt. Zőccség nincs, vígaszsör van. 50 Ft-os automatából ajándékvásárlás. Mindkettőnknek gyűrűt dobott a gép. Úgy látszik, tényleg lagzi lesz…

Végül is hasonló az érdeklődésünk, és komolyan tiszteljük egymás belső értékeit. Ja, meg szépek is vagyunk. Külön-külön is.

Közben telefon csörög, tanári állásinterjúra invitál egy fiatal hölgy. Lehető legjózanabb hanghordozás kétségbeesett keresése, István szerint kevés sikerrel. Irány egy másik bolt, petrezselyem továbbra sincs, sör szerencsére itt is van. Kedélyes beszélgetés Langyi bácsival, a kistérség (szerintünk) leginkább vitatható nemi identitású boltosával. Sörözés az orvosi rendelőben. Hólyagfeszülés miatt bemenekülés a helyi e-házba, az ott dolgozó hölgy megtévesztése, miszerint minket a csónakmotor kiállítás érdekel. Gyors sárga, csónakmotorok még gyorsabb megtekintése. A vendégkönyvi bejegyzésnél azon tény taktikus eltitkolása, hogy valójában csak pisálni jöttünk. Visszaúton betérés az elsőre is nézett boltba, nem mintha bárki is mondta volna, hogy addigra lesz zöldség. Nem is lett. Sör. Visszatérés a táborba, happy end: a lányoknak valahonnan mégis sikerült szerezni eme komisz növényből. Az átélt izgalmak enyhítésére fröccs, amit Istvánnal nélkülözhetetlenségünk teljes tudatában, elégedetten mosolyogva fogyasztunk el.

Végezetül álljon itt az este legemlékezetesebb eszmefuttatása:

-Na, izé. Van Tolsztojnak az a műve... a "Rosszul vagyok". Nem, "Undor"! Na, ez most olyan!

- Csehovtól az Iszony?

-Az! Az!!! 

Mint kiderült, az Iszony-t Németh László írta, az Undor-t meg Sartre. Rosszul maximum mi voltunk, meg talán Csehov lett volna, ha hall minket. Még mondja valaki, hogy nem kultúrtábor a mienk!

Folyt. köv.