A "Folytatásos vikingregény"mintájára most is beszúrnék egy, a futó projekthez abszolút nem kapcsolódó bejegyzést. A berekfürdői beszámoló ettől függetlenül folytatódni fog, csak most egy másik élmény hatására szándékozom kiönteni a lelkemet. Az történt, ugyanis, hogy...
Nyami.
Tegnap igen elítélendő módon TV-t néztem. Ez azért is volt botor húzás részemről, mert szombat este lévén a földi csatornák úgy döntöttek, hogy érdemes lenne közel egy időben leadni két olyan filmet, amelyeket mint az akció, a sci-fi, és a (valljuk be) sz*r keverékeként lehetne legjobban jellemezni. Az Úr (mármint a macska a Vendéglő a Világ Végén-ből) a megmondhatója, hogy filmügyben én nem vagyok válogatós, de ez a két filmremek azért időnként felvetette bennem a kérdést, hogy azok, akiknek megvan a pénzük és hatalmuk ahhoz, hogy ilyen múvikat csináljanak, miért nem küldenek inkább több millió jobblábas cipőkanalat az afrikai éhezőknek, és miért nem mennek el akrobatikus műbútorasztalosnak utána, mert ezzel legalább olyan jól tudnák szolgálni az emberiség érdekeit. Ja, azt még nem is említettem, hogy a két szóban forgó film a „Támadás a harci robotok szigete ellen” illetve és a „Pterodactyl – Szárnyas gonosz” volt. Mivel mind a kettőt csak fél szemmel néztem, így lehet, hogy bizonyos, nagy jelentőségű elemekkel nem vagyok tisztában, de azért a tőlem telhető legjobban szeretném visszaadni a két film cselekményét.
„Támadás a harci robotok szigete ellen”, am. akcióf, 2006: Katonák és felfegyverzett civilek maroknyi csapata küzd a vérszomjas harci robotok ellen. A civilek között azonban megbújik egy gonosz bűnöző is, aki az első adandó alkalommal elárulja a csapatot, hogy aztán elnyerje méltó büntetését az egyik fémszörny által…
„Pterodactyl – Szárnyas gonosz”, am. horror, 2005: Katonák és felfegyverzett civilek maroknyi csapata küzd a vérszomjas pterodaktiluszok ellen. A civilek között azonban megbújik egy gonosz bűnöző is, aki az első adandó alkalommal elárulja a csapatot, hogy aztán elnyerje méltó büntetését az egyik gyíkszörny által…
Tulajdonképpen a legnagyobb problémám az volt a két remekművel, hogy ha nem volt éppen a képernyőn a fantasztikus számítógépes animációkkal megformált címszereplők egyike, akkor nem lehetett eldönteni, hogy az ember most történetesen melyiket is nézi. Miért van vajh, hogy a húsz évvel ezelőtti B-katagóriás akciófilmek (amelyeknek hangalámondásos kalózpéldányaiból minden valamirevaló háztartásban kellene, hogy legyen egy polcnyi, helyenként megszakítva a szintén narrátoros NDK-s pornókazikkal, ahol a nagymellű szőke luvnyák erotikus nyögéseit is egy unott férfihang teszi át magyarba, „Igen, Günther, akarlak. Ahh.”) valahogy sokkal hihetőbbnek tűnnek, mint ezek a csilli-villi modern eksönmúvík? Persze lehet, hogy alapvetően befolyásol, hogy én Csaknorrisz filmeken nőttem fel, és ha rajtam múlott volna, nem csak hogy hidat, de nemzeti ünnepet is neveztünk volna el a kiérdemesült űbermacsó karatehősről, sőt, szerintem filmes munkássága feljogosítaná arra, hogy a hétnek egy nyolcadik napja az Ő nevét viselje (pl.: Chuksárnap).
Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar fordítóknak biztos komoly munkájába telik, hogy az eredetileg hangzatos B-film címeket úgy transzplantálják kicsiny hazánk nyelvére, hogy már az első pillantásból látni lehessen, hogy itt bizony valami aljadék filmedvénnyel lesz dolgunk ( Lásd: A.I. Assault > Támadás a harci robotok szigete ellen), így a pár hónapja vetített „Az Űrbéli Szörny” című koreai filmeposz esetében sem tápláltam túl vérmes reményeket, így aztán a film is csak alig lett rosszabb, mint amit vártam. Kedvenc filmcím-fordításom azonban alighanem a szintén (nagy jóindulattal) B-kategóriás ámerikai „Venomous”, -vagyis „Mérges, mérgező”- c. film magyarítása – és most készülj fel a tutira- : „Boa 3.” Az, csezmeg. Az egy dolog, hogy néminemű biológiai ismeretek birtokában az ember tudja, hogy a boa maximum akkor mérges, ha jól felb*sszák az agyát, de könyörgöm, a filmben az első két perctől eltekintve jóformán kígyók se voltak! És mi ez a 3? Mér’ 3? Ennyi felest húzott le ihlet gyanánt fordító? Ennyi ember dolgozott vért verejtékezve a cím magyarításán? Ennyi plusz egy lába van a lónak, ha mégis megbotlik? Ha valakinek van ötlete, írjon, mert én a magam eszével nem bírok megbirkózni ezzel az intellektuális kihívással.
Más. Váraszón megnyílt az Oryx vendéglő (értsd: kocsma). Az oryx alapvetően egy antilopszerű afrikai (értsd: néger) jószág, aminek nem sok köze van Váraszóhoz attól eltekintve, hogy egy ilyen patás feje figyel most a vendéglő faláról. Lényeg a lényeg, új kocsma van, lehet avatni, én például már ittam ott sört, meg pisáltam is (kakilni is fogok majd, csak hogy otthonosabban érezzem magam), továbbá volt egy snájdig verekedés (értsd: verés) rögtön a nyitóbulin, szóval tök ígéretes, Pistikám már ki is jelentette, hogy jön. Csocsó van, csak szerintem itt nem 20 Forinttal működik. Hiába, a haladás…
Ennyit.
