Kanyarodjunk vissza a nyaralós témára, mert tudom, hogy valahol mindenkit mélységesen izgat, hogy hogyan is teltek nyarunk utolsó napjai. Ja, és kép most nincs.
Másnap persze Gergő volt az, aki kora hajnalban indult fokhagymás lángosért, idejekorán kiverve az álmot mindenki szeméből. Reggeli persze csak másfél órával később lett, mert a lángososoknak valamivel több eszük van, mint a Romángergőnek (ez mondjuk nem nagy kunszt), így nem nyitnak addig, amíg a Napocska első sugarai nem csiklandozzák a köldökszűrüket. A reggelihez majd mindenki Pisti házi készítésű, szibériai italkülönlegességét fogyasztotta, főként azért, mert a kissé túlbuzgó mixerművész minden más italféleségét kiöntött előlünk. A „Kvász” nevezetű italról elég annyit tudni, hogy egy felpessedt limonádé ízével és állagával bír, felszínén pedig püffedt vizihullák módjára úszkálnak a jobb sorsra érdemes mazsolaszemek, gondolom, az esztétikai hatás fokozása érdekében. Délelőtt regenerálódás, ebédre (értsd: délután négyre) tojásos lecsó készítése, közben kézügyesség és kreativitás fejlesztő gyakorlatok sörös dobozokkal (célbadobás szemetesbe, hangosan, a többi táborozó nagy örömére). Valahol olvastam, hogy a kutyák, ha figyelemre vágynak, enyhe harapással ingerlik gazdáikat. István a nap folyamán rájött, hogy érdemes rám figyelni, ha nem akarja, hogy -mellőzöttségemet orvosolandó- a legváratlanabb pillanatokban harapjak belé, amit esetleg félreértelmezhetnek a TV szobában összegyűlt focirajongók. Mert bizony mondom néktek, feleim, este futballtot néztünk, egy szerényebb mikrosütő nagyságú szellemképes tévén. Kopaszművészúr ugyanis beharangozta, hogy „Fúöcsém, szuperkupa, azanemsemmi, majd iszunk minden gólnál, mer’ gólzápor, az lesz, berúgunk, fúöcsém!”.
Lelkesedésben nálunk sem volt hiány, hisz pár éve egy vb-meccset
néztünk ugyanott, és már akkor is lelkesen szurkoltam Sevcsenkónak (aki sajnos
a pálya közelében sem volt, lévén szó asszem Spanyol-Portugál meccsről). Nos,
aki látta a szuperkupát, az tudja, hogy alighanem az évszázad legszarabb
sporteseményét követhettük figyelemmel, ahol a legnagyobb izgalmat az
jelentette, hogy hátha lesz képhiba a következő percben, de nem lett. Kilencven
kemény percen keresztül untuk magunkat halálra, miközben az Unicumos üveg
incselkedően röhögött ránk az asztalról (na jó, félidőben azért csaltunk). A
hosszabbítást már nem vártuk meg, inkább irány az éjszaka, ahol állítólag
fergeteges retróparty volt folyamatban. Igen, volt, mert mire kiértünk,
már a helyi „dolgozó nők” és munkáltatóik pörögtek a tuctucra, ami láthatóan
jobban bejött a pultosjánynak, mint a mi óbégatásunk az előző este. Én addig
azt képzeltem, hogy az éjszaka királyai tuningolt verdákon repesztenek, dübörgő
mélynyomókkal és alvázra szerelt neoncsövekkel, de nem. Biciklivel, apám! Jó
tudni, hogy Berekfürdőn a helyi nehézfiúk ilyen környezettudatosak, még ha
félnek is tőlem (ez utóbbi ellen nem tudok mit tenni, sajnálom). Így viszonylag
korán indultunk vissza a táborba, de ahhoz nem elég korán, hogy ne lopjunk
virágot az egyik vendéglő elől. Pontosabban csak Attila meg én vettünk részt a
gaz (haha! Érted? Gaz!) bűntényben, mert Pisti szabadkozott, hogy neki már
pirusza (sic!) van egy tujalopási ügy miatt, tudniillik pár éve meglovasított
Győrben egy ilyen növényt és egy fél század rendőrt vezényeltek ki rá.
Visszaúton azért morfondíroztunk erősen, hogy egy cserép muskátlival hogyan
tudnánk természetes módon, feltűnés nélkül besétálni a főbejáraton, de
félelmeink alaptalanok voltak. Sehogy. A porta zárva, a portás alszik, és
b*szik arra, hogy fáradt virágtolvajok szeretnének nyugovóra térni. Így ritka
akrobatikus mozdulatokkal átmásztuk a kerítést, meg kíméletesen áthajítottuk
lágyszárú túszunkat is, és beosontunk kempingbe, már ha osonásnak lehet nevezni
azt, hogy teljes erőből röhögünk. A muskátlit egyébiránt Romángergőnek szántuk,
aki nem jött ki velünk szórakozni, inkább bezárkózott a házba egy pár köteg
dvd-vel, amelyek között, igen, ott figyelt az „Afro Puncik” akárhanyadik
epizódja is (szerintem ő enélkül már a közértbe sem megy le). Gergő úr, a két
lábon járó szaporító rendvédelmi
szerv ugyanakkor nem örült az ebül szerzett muskátlinak, a hálátlan döge. Aznap
este csak Pistinek volt pisálós kalandja, de mivel rajta kívül senki más nem
emlékszik rá, így az nem is érdekes.
Folyt. Köv.
