Ezt most azért, mert vers már régen volt. Egyébiránt most is készül egy, ami jól is ment, mert lelkem nehéz volt a világ és a magam gondjától, szemeim előtt gyász, magány, döghalál és egyéb csúnyaságok lebegtek, amitől az írás megy, mint a csuda. De aztán ettem egy aldis pizzát, amitől az ihlet tovaszállott, így be kell érnetek egy régebbi költeménnyel, ami viszont nem szomorú, hanem másmilyen.

Szóljon ez most Istvánnak, aki ugyan szembeköpte magát, és vasutas helyett holmi táblaleső adattári mérnök lett belőle,meg még Piliscsabán sem jár mostanság, pedig hijj, de jókat szokik itt hányni, de mindig ám (biztos allergiás a levegőre, vagy mi), szóval ettől függetlenül még az marad, aki. Ne!

 Cím nélkül, de ha lenne címe, „Pisti” lenne az.

 
Állok kinn a sötét,
Hideg éjszakába,
Vonat süvöltését
Hallom a pusztába'

Messziről jön, gyorsan
Tolja elől a fényt
Utasokat szállít
S nekem többet: reményt.

Mert az élettel, ím
Már kilenne a tököm,
Még jó, hogy van egy
Szőrös kis mérnököm,

Ki a torz sineket
Kiegyenesíti
A témába nem vág,
De rímel rá a Sitti.

Leírni próbálom
Délceg termetét:
Reklámozhatna ő sört,
Bort, intimbetét.

Szeme okos, fényes
Bőséges a leve
Tudja, hogy az fájna,
Ezért nem nyúl bele.

Keze dolgos, erős,
Finom a munkája,
Tömpe ujja illik
A Tábi szájába.

A fején meg haj van-
Csak egy helyen lyukas
Ilyen egy vérbeli,
Igazi vasutas!

A feneke szőrös,
No meg hátul is van,
A nadrágból kitör!!!
Láttuk ezt már sokan.

Lábából kettő van,
Bár megbotlik vele,
A lónak kétennyi,
Ez meg csak a fele.

Ilyenkor, ha eldől,
Kinyílik szép szája
S rátapad egy vétlen
Áldozat nyakára.

Ha egyszer megszólal
Rá figyel mindenki
Bár néhány sör után
Szavát sem érteni.

Egész szép Kerecsend
Büszke lehet rája,
Tudjuk, hogy Roland
Az ő legjobb barátja.

Diplomája is van:
Mérnök lett belőle!
Azóta a MÁVnak
Kétes a jövője.

De ez a sok szép szó
Őtet le nem festi:
Bújjunk el most gyorsan,
Szexeljünk, te... Pisti.

Dáj, biccs!