Ritkán alkalmazott rendőrségi formációk (Göndöcs Gergely rajza, csak a kopirájt miatt)
Sokan kérdik, mikor lesz mán új bejegyzés.Pontosabban csak a szobazsidóm kérdezi, de ő viszont sokszor. Na, most van. A közlések megritkulásának egyik oka, hogy (dobpergés) a hét elejétől már Tanárúr vagyok, és a pcsabai Ward Mária gimnáziumban művelek ki emberfőket. Jó is a', gondolhatnánk, s csakugyan vannak jó aspektusai is, például az, hogy már egészen megbarátkoztam a hellyel, mivel már kakiltam ott egy párszor (ez az én világomban egy igen fontos mérföldkő bármilyen intézménnyel folytatott viszonyomban. Annak idején az irodát is igen hamar felavattam, hogy otthonosabban érezzem magam.) A mai nap viszont katasztrofális volt, és csak azért élek még, mert a kollégiumban nincs gáztűzhely, csak villanyrezsók, azokat meg hiába nyitom magamra (higgyétek el, próbáltam). Valljuk be, hatodikosokat tanítanyi április elsején nem leányálom, erre az ember már akkor rájön, midőn az osztály egyes fiútagjai otthonkában, mások gázmaszkban jelennek meg. Persze ilyenkor még lehet reménykedni, de ez kábé olyan, mint amikor a Gyaloggaloppban valamelyik lovag a Vérnyúl ellen vonul, fittyet hányva a jótanácsra ("Vigyázz, ha meghág, nem lesz ekkora a pofád!"), aztán jól lerágják a fejét.
Más. Körülbelül egy hete vagyok süntudatos, és azóta nagyott változott az életem. Annak, aki nem tartja hazánk ütőerin ujjait, elmondom, hogy még a március 15-i tüntetések alkalmával a rendőrség egyszer alkalmazta a hihhetetlenül effektív "SÜN" technikát az egyik randalírozó megfékezésére. Nem is ez a poén, hanem a tény, hogy az egyik intézkedő rendőr közben olyan lelkesen és büszkén kiabálta a "SÜN!" vezényszót, mintha formáció legalábbis a római légiók által használt "teknős" alakzat kétezer évvel továbbfejlesztett változata lenne. A SÜN formáció ténye villámgyorsan terjedt a világhálón, s míg (szerintem) a földkerekség legjobb hadászati szakemberei próbálnak gyöngyöző homlokkal ellenszert találni erre a kíméletlen hadműveletre, hazánkban egyesek nem általlnak viccet csinálni az egészből. Itt van pl ez az oldal, ahol szinte megtaláltható minden, ami egy kiadós sünözéshez szükségeltetik: maga az esemény, egy fülbemászó sünös csengőhang, továbbá egy sünszimulátor, amivel az egyszerűbb lelkek perceken át tudnak játszadozni (én elsőre kb negyed órát töltöttem vele). Harmath úr jóvoltábol most van a gépemen egy random sünizátor is, ami futtatása után a legváratlanabb pillanatokban üvölti be a "SÜN!" csatakiáltást.
A mai nap utolsó gondolatából alighanem sértődés lesz, de ez most ide kívánkozik. Újfent megbizonyosodtunk róla, hogy Zalánnal vitatkozni nem érdemes. Nem azért, mert már a tény, hogy megkérdőjelezzük gondolatainak helyességét olyan, mintha szembeköpnénk magunkat. Nem is azért, mert a vita tárgyától és lefolyásától függetlenül mindig neki van igaza, nem. Ami igazán fáj, az a módszer, amellyel felsőbbrendű intellektusa felmorzsolja és atomjaira zúzza a mi ellenállásunkat. A múltkoriban egy sörözés közben egy ilyen vita bontakozott ki:
Zacs: Van az a kóverdéli csatorna.
Peti: Hogy mi?
Zacs: Kóverdél.
Én magamban gyorsan átértelmezem, hogy ez biztos Coverdale akar lenni, amiről nekem beugrik, hogy így hívják a Deep Purple egykori énekesét, meg mintha lenne ilyen helységnév is (egyébként tényleg van)
Én: Zalán, szerintem az Coverdale, és én ilyen csatornáról nem tudok.
Zalán: Dehogynem. Ott van Anglia és Franciaország között!
Én (röhögve): Szerintem te a La Manche-ra gondolsz.
(Peti is röhög)
Zanán (hót idegesen): Nem. Áh, kapjátok ti be a f*szomat, attól, hogy ti nem tudtok valamit, attól az még létezhet! Mit röhögtök, mi? Rohadt köcsögök vagytok! Igenis van olyan, hogy Kóverdél!
Peti: Zalán, az nem Dover lenne? Mert olyan viszont van.
Zacsi (kisebb magabiztossággal): Hát, lehet. Akkor Dóverdél.
Én: Hmm. És akkor nem Calais a másik? Ugyanis olyan kikötőváros van Franciaországban.
Peti: És akkor a csatorna is Dover-Calais lesz, nem?
Zalán: Na. Na! Hát én is kurvára ezt mondtam!
