Egy átlagos viking, aki átlagosan melegszívű viking fogadtatásban készül részesíteni vendégeit.

 A már beharangozott viking életrajz első része. Az életrajz szereplőinek bármilyen létező személlyel mutatott hasonlósága annak tudható be, hogy komoly kutatómunka előzte meg a művészienkonstruktív írási folyamatot.

Bjorn Gaerhialm Helsingor

jorn egy Glundubh nevű kis faluban látta meg a napvilágot. Apja, Olaf Gaerhialm, vagy ahogyan többen ismerik, „Csatakos Olaf” egy jól menő fókafarm tulajdonosa volt. Anyja, Geirmund háztartásbeli, aki bár ifjú korában állítólag igen kikapós leány és a környékbeli fosztogató törzsek kedvelt és készséges prédája volt, az idő múlásával egyre markánsabb arcvonásokra tett szert, olyannyira, hogy a források már csak mint Geirmundot, az „Emberfejű Asszonyt” emlegetik. Házasságuk későbbi éveiben a két fél már annyira hasonlított egymásra, hogy csak azért tudták megkülönböztetni őket, mert Giermund elkezdte fonni a szakállát, míg „Csatakos Olaf” sosem hitt a személyi higiéniának az efféle extrém megnyilvánulásaiban – bár ha azt vesszük, a többiben sem.

z ifjú Bjorn Gaerhialm gyermekkorának jelentős részét apja farmján töltötte. Az öreg Olaf nem kis megelégedésére az ifjonc korán elkezdett viking személyiségi jegyeket mutatni. Hamar nyilvánvalóvá vált az alkoholizmusra és a jó kedélyű népirtásra való hajlama, s Olafnak nemegyszer a büszkeség örömkönnyei csillogtak állandóan véreres szemeiben, miközben korbáccsal kergette fiát a fókaólak között. Ilyenkor kérges szívében az „atyai szeretet”-hez némiképpen hasonlatos érzés látszott felbuzogni, s hogy így meggyőződött arról, hogy Bjorn valóban vér az ő véréből, Geirmundot ezek után legtöbbször csak kézéllel verte, ami rendkívül nemes gesztus volt – legalábbis az ő karakterét figyelembe véve.

jorn azonban nem kívánt a fókabizniszben elhelyezkedni és továbbvinni a családi vállalkozást. Ennek oka lehetett kalandvágyó ifjú vére, továbbá a tény, hogy a fókaszar igen lapos, és ezért nehéz fölsöpörni. Ő másra, többre vágyott: kalandra, izgalomra, sikító szüzekre. Szerencséjére apját senki sem gyanúsította volna meg azzal, hogy valaha is becsületes volt, így üzletfelei között szép számmal akadtak olyan elvetemült, gátlástalan gazemberek (tengeri rablók, zsoldosok, házaló biztosítási ügynökök), akiktől inspirációt nyerhetett későbbi karrierjéhez. A fiatal Bjorn hosszú éjszakákat töltött a tábortűznél, hallgatva a messziföldről jött kalandorok meséit olyan kalandos tevékenységről, mint a portyázó fosztogatás, a vérbosszú, valamint a kettős könyvelésen alapuló fiktív adóbevallás. Ekkor már tudta: viking lesz, s nem csak származásilag, hanem főállásban is. A szilaj nomád harcost láthatták meg benne tanárai is, mert Bjorn félévi értesítőiben rendre máglyahalált vagy nyilvános lefejezést javasoltak a szülőknek a fiú magaviseleti problémáinak enyhítésére. Bjorn tanulmányi eredményei egyébiránt ígéretesek voltak: bár az alapvető műveltséghez kapcsolódó tárgyak nem különösebben keltették fel érdeklődését, a fakultatív Csonkolástan és Gyújtogatás órákon olyan kimagasló eredményeket ért el, hogy a tanári kar azon része, mely elmarasztalta a fiút apró-cseprő ki- és időnként meghágásai miatt, folyamatos cserére szorult. A túlélők idővel belátták, hogy az ifjú tehetség békén hagyása jár a lehető legkevesebb véráldozattal. Bjorn így sikeresen elballagott iskolájából, egy rendkívül megható beszéddel búcsúzva az intézménytől, melynek nyomán szem nem maradt szárazon (a rossz nyelvek szerint valójában csak a sebesültek és a elhunytak hozzátartozói sírtak).

Folyt. köv.