Sokan mondták már nekem: "Pali, miért nem írsz te blogot, he?". Én ilyenkor valami kitérő választ adtam, mivel az első és mindezidáig egyetlen naplóm három bejegyzést ért meg, amelyek között átlagosan fél évnyi időintervallum helyezkedett el. Mások azt mondták nekem "Pali, igyál még egy kevertet, jó az!", szóval én már nem hiszek az embereknek. Az, hogy most mégis blogírásra adtam a fejem, az annak tudható be, hogy ha nem rögzítem őket elektrodigitális- norbi formátumban (ezt egyszer majd elmesélem), akkor életem pillanatai "eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben". Ezt a nagyon okosat Rutger Hauer Mondta a Szárnyas Fejvadászban Harrison Fordnak (aki akkoriban még nem csak a szája egyik feléből beszélt), mivel nem tudta megjegyezni a hosszabb végmonológját. Minden anekdotázást félretéve, ez a blog egy önzőn szánalmas próbálkozás arra, hogy valamiféle nyomot hagyjak a Világmindenségen. Most éppen erre fussa.