Paliblog

Ez bizony ide kívánkozik. Tegnap éjszaka, amikor már lehet, hogy ma volt, T. Zalán megcsillogtatta tudását mind a sport, mind a hitélet terén. A következő beszélgetés bontakozott ki:

Zalán: Hogy hívják azt a szerzetesrendet, amelyiknek úgy le van borotválva a feje?

Én: Mit tudom én. Bencések? Ferencesek? Tivadarosok?

Zalán: Nem, ezek itt éltek a pilisben, és olyanra vágták a fejüket, mint a pilisi hegyek!

Peti: Zalán, ezt tonzúrának hívják, és a szerzetesrendek 90%-ánál előfordul.

Zalán: Nem!!! Ezek mások. Valami olyan csoport, mint a Chicago Bulls…

Nem tartott sokáig levonni a következtetést: a kosarasok azért borotválják a fejüket, mert minden bizonnyal valamelyik felekezethez tartoznak. Lefekvés után elgondolkoztam, hol is tölthetik idejük nagy részét az ájtatos sportemberek:

„Isten hozott, testvérem, a Csíkvágói Szent Jordán Mihályról elnevezett apátság és tréningtábor falai között. Engedd meg, hogy körbevezesselek, csuhát és csukát majd a sekrestyében vehetsz magadhoz. Amint láthatod, rendünk tagjai szerény körülmények között élnek aszkéta életet: az udvaron Rodman barát végzi a szokásos napi önostorozást követő büntető dobásait. Áh, itt jön Edvárd testvér, aki ugyan még csak novícius, de alapos és (három)pontos munkája révén szerzetesrendünk máris őt bízta meg kódexeink és a Nike szerződések másolásával. (Edvárd testvér közben rezignált arccal tízeseket dobál egy ósdi fénymásolóba). Az Úr kegyelméből idén jó volt a termés a kolostor földjein, így pincénkben több száz hordó Sprite várja, hogy a rájátszások végén csapra verjük őket.

Testvérem, ne ítélj, hogy ne ítéltess: rendünk napjai többnyire nyugodtan és egyhangúan telnek, ma viszont több testvérünk zarándokútra készül, így kissé izgatottak, az Úr nézze el nekik. Ők hamarosan ellátogatnak a Könyörületes Shaquille-ről elnevezett Lakers Missziós Házba, hogy ottani testvéreinkkel közösen imádkozzanak, böjtöljenek, valamint többfordulós bajnokságot játsszanak. Bizony mondom néked, nem szabad a kevélység vétkébe esnünk, mert bár ájtatosságban fölötte állunk a Shaquillitáknak, a lepattanókat ők is igen serényen szerzik meg, ami az Úr szemében ugyanúgy kedves.

 A gondviselés kísérjen utadon, gyermekem, s ne felejtsd, következő miséinkre jegyet és bérletet is válthatsz, s ha adományaiddal támogatni kívánod rendünket, vásárolj a kijáratnál alapító atyánk, Szent Jordán Mihály kézjegyét viselő bézbólsapkáinkból és rózsafűzérinkből. Áldásom rád!"

"AKI ISZIK, MEG DROGOZIK, AZ CSAK EGY ROHADÉK LEHET!"

Mindazon (szerencsés) emberek tájékoztatására, akik a) nem voltak ott, b) nem hívtam fel őket hajnalban, c) nem emlékeznek (önhibájukon kívül) kristálytisztán a történtekre, álljon itt egy rövid összefoglaló a szombat estéről.

Bár Roland szereti azt terjeszteni, hogy voltaképpen az ő születésnapját ünnepeltük (piha! Ünnepelni örömteli dolgokat szokás, az emberiség jólétét veszélyeztető katasztrofális eseményekre maximum megemlékezéseket tartanak), valójában ez utószilveszteri buli volt, és kész.

Ebben a szellemben vizsgálva a dolgokat, mi NEM volt a bulin?

• Nem volt Ponyvaregény, rókaszünettel a niggerhullatárolós  résznél, és nem volt félpercenként koccintás a pezsgővel, hogy ketten igenis betermelünk egy kartonnal másfél óra alatt.
• Nem volt a földön fekvő részeg emberektől nehezen nyíló WC ajtó.
• Nem volt betelefonálós műsor a kerecsendi TV-ben, ahol pezsgőt meg faintos, osztódással gyarapodó porcelánkészletet lehet nyerni normál szilveszterenként.

Volt viszont: bor, meg bor, meg még bor is. Gergő bora meg igenis rossz volt, én ezt kiírom ide, ország-világ megláthassa, még ha Gergő hálátlan köcsögbuzifasznak tart is miatta. A rossz boron nem segít a bűnrossz Siti kóla sem, kár próbálkozni. Persze a saját szememre is hányhatok (átvitt értelemben), mert én is bort vittem, dobozosat, azt a jófajta "minőségét megőrzi nemsokáig" félét. Pisti kezét utólag is csókolom a gyógykosár serért. Volt továbbá aljas szándékból elkövetett zsíroskenyér evés, meg majdnem Andante, de Roland inkompetens, még ha nem is tudja, ez mit jelent. Végül de nem utolsó sorban egy szívet melengető jelenet, midőn a Kopaszművészúr kizárta a házigazdát saját szobájából. Ez egészen addig volt szórakoztató, amíg Roland úgy nem döntött, hogy akkor mellém fekszik le aludni. Rolcsy létezése, közelléte, mondhatni, proxemikája már alapvetően egy olyan problémát jelent, amivel nehezen birkózik meg az ember, de az az audiovizuális terror, amit Roland alvás jogcímen végez, az túlmegy minden határon. Ne értsetek félre, szerintem egy valamire való férfiember horkol. De a házigazdánk renyhe torka által generált rezonanciák szerintem magának a realitásnak a támpilléreit is megremegtetik. A minden ritmust nélkülöző (hát persze, ellenkező esetben az ember még megszokná, mfha!) hörgés/visítás/gurgulázás közepette már néha azt hittem, kész, meghalik, de nem, a döge aljasul életben maradt (képzavar). A lányok persze hamar eltakarodtak a közeléből, és én is sokáig töprengtem, hogy ha már az alvás kilőve, akkor inkább fagyoskodjak-é a buszmegben a csatlakozásra várva, hogy tűrjem azt a sem szemnek, sem fülnek nem kedves (a szaga se igen volt jó, elhihetitek) képződményt mellettem. Szégyen a futás, de...

Ja, a távozásom némileg megnehezítette, hogy a nadrágom egy emelettel lejjebb volt, mint amikor utoljára találkoztam vele. Hogy a  kóbor ruhadarab nélkülem hogy került a kanapéra, rejtély. De az legalább meg lett, nem úgy, mint a könyvem, ami régen rossz, ha Roland kezei közé kerül. Mivel a Galaxis utikalauzt (ami kb harmada a mostaninak) négy év alatt olvasta ki (bár én ezt is kétlem), akkor mire a Napkutyával végez, én már a negyvenes éveimben leszek, vagyis addig kétszer rá kell gyújtanom. Ez egy hosszú történet, inkább nem is mondom el. Sőt, most mást sem.

Nem írtam ide már rég, ami annak köszönhető, hogy itthon vagyok, ingerszegény környezetben, meg még beteg is voltam, majdnem. Erről jut eszembe, hogy Harmath úr egyszer a vonaton felfigyelt két BA-s fiatal (asszem) lány beszélgetésére, ami valahogy így hangzott.

-Beteg vagyok mostanában. Köhögök, meg lázam van.

-Ja, én is beteg vagyok, csak nekem a másik. Hányok, meg fosok.

Vagyis mindössze kétféle betegség van, minden más kamu, amit a hipochonderek találnak ki maguknak. (Én ismerek is egyet, szia!). Mivel én szeretem halmozni az élvezeteket, hétfőn próbáltam mind a kettőt magaménak tudni, de hányni sajna nem sikerült, biztos, mert nem ettem elég répát mostanában, pedig az kell bele.

A gusztusos bevezető után rátérnék a lényegre. A google-nek fordítani jó dolog lehet.  Erre ma jöttem rá. Mostanában ugyanis próbálom motiválni magamat a német nyelv irányába, és ezért németül hallgatok olyan német dolgokat, amit németek csinálnak, első sorban más németeknek. Ebbe a fogalomkörbe beleillik a Toten Hosen nevezetű germán együttes "Bye, bye Alex!" című száma is (ami Anthony Burgess Mechanikus narancs -v. Gépnarancs- című disztópikus regénye alapján íródott - Ismeretterjesztő Rovatomat olvasták, idáig.)  

Mivel nem egészen voltam biztos benne (és most még elég finoman fogalmaztam), hogy azt hallom-e, amit értek, rákerestem a számra (mármint a zeneszámra, és nem a sajátomra) a guggolon, ami ki is adta a dalszöveget sebtibe. A szemem sarkából ugyanakkor megláttam az új(!!!) funkciót is, hogyaszongya: az oldal lefordítása. Tyű, azdefaszalehet, nosza, klikk! Az eredmény:

Der große Rebell von gestern
Sagt nun für immer „JA“
Zum bürgerlichen Leben
Und den Dingen gegen die er háború

Er hat die Fronten gewechselt
Alle finden ihn wunderbar
Obwohl sich sein Charakter
Kein bisschen verändert hat

Hé, Bye, bye Alex
Nur noch ein Clown
Traurig anzuschaun

Ursache und Wirkung
Unterdrückung und Agresszió
Es ist immer dasselbe Übel
Keiner bleibt davon verschont

Alle gehören zur Maschinerie
Sind ein Rädchen im System
Ohne sie würde sich das Uhrwerk
Nicht mehr lange drehn

Hé, Bye, bye Alex
Nur noch ein Clown
Traurig anzuschaun

Egy kis matematika. A dal szövege 91 szóból áll, ebből a program sikeresen lefordított négyet, ami majdnem négy százalékos teljesítmény. Azért mondom, hogy csak majdnem, mert a "hey"-t "hé"-nek átfordítani azért nem olyan nagy teljesítmény, márpedig a fordítások felét (2db) ez teszi ki. Szintén némileg kevesebb pontot adtam a német múltidejű létige, a "war" innovatív, de talán túlságosan merész fordítására (háború).

Asszem a jövő héten a google szolgálatába ajánlom magam. Végülis bármilyen szöveget tesznek elém, négy szóról én is le tudom írni, hogy szerintem mit jelent. Tuti állás, ez való nekem. Asszem viszem magammal Zalán urat is, bár talán a Toten Hosen fordítások annyira nem mennének neki, elvégre ő Magyar-Sterbinszky szakos...

A múltkor a Pistis bejegyzéssel elcsaltam, hogy valami újjal kelljen előrukkolnom, de most íme, megszületett a legújabb szívhezszóló költeményem, ami annyira igaz, amennyire én azt mondom.  Szól mindenről, ami egy intézményi kommunikátort érhetvizsgaidőszak vége felé: fájdalom, nyomorúság, magány, Aldis élelmiszerek, kommkönyvtár, megilyenek. Jó lett. Művész vagyok, vagy Lacibátyád?

PR Elégia

Sötét lepel az éj, jég reccsen valahol

Haló disznó szeme mereng a hajnalon.

Az óra mutatója vánszorogva jár

S véres napot szül a néma láthatár

Ekkor kelek én fel, mint egy antivámpír

Akit a reggel, most új, ál-életre bír

S míg más ekkor fordul másik oldalára

Én kábán indulok el a kommkönyvtárba

Ami, hidd el nekem, nem úri passió,

Nem is holmi ocsmány, lucskos perverzió,

Amit Király Andris naphosszat elnézne

(Ha japán kurvák hánynak egymás mellére).

Nem, engem a kényszer űz most a könyvtárba

Mert készülnöm kell  az utóvizsgámra.

„PR elmélet 1” – ez a tárgyam neve,

Melybe már annyi komos bukott bele.

Egy vagyok közülük. Egy a negyvenötből,

Akik nem részesedtek abból az örömből

Hogy még januárban boldog révbe érve

Adhassák indexük a Movik kezébe.

Pedig véres könnyünk nekünk is éppúgy folyt,

S ez nem hatotta meg cseppet sem Antal Zsolt.

(S most az olvasó jogosan meglepett,

Versben így mutat az auto-tárgyeset,

Amit a költő, ím, ügyesen csempésze

Amúgy is briliáns hőskölteményébe)

Ezért nehezek most bánattól a napok

Néha nem is tudom, élek-e, vagy halok,

S bár van, ami lelkem még felélénkíti

(Karkötőt csinált nekem Fejes Eszti)

Gond űz, ami soha nem enged nyugodni:

Miért is szívassuk egymást tovább, Zsolti?

Szerinted ez az csak, ami nekem kijár?

Néma bú, fájdalom, könny, halálvágy, PR?

Nézz ki ablakodon: játszódnak az őzek,

Mézédes hangja hí’ mostan a Jenőnek.

Tedd félre hát tollad, ami száz gondot szült,

Vagy hogy ha megbuktatsz, Zsoltikám, nyaljá’ sünt!

Látjátok? Zsoltot én ilyenkor sem szidom,

Mert hogy őt tisztelem, s ezt ki is mutatom.

(Vagy mert ha a neten rákeres magára,

Bizonyos vagyok, hogy blogomra találna).

Lassan elkopnak az elmémből a szavak.

Éjfél lesz. Úgy érzem, rám dőlnek a falak.

Néhány röpke óra, s újra itt a reggel,

Kezemben elhallgat Cincogi Őrmester.

Ma, holnap? Egyre megy. Nincs kezdet, nincsen vég.

Sötét éj. Valahol most is reccsen a jég…

Ezt most azért, mert vers már régen volt. Egyébiránt most is készül egy, ami jól is ment, mert lelkem nehéz volt a világ és a magam gondjától, szemeim előtt gyász, magány, döghalál és egyéb csúnyaságok lebegtek, amitől az írás megy, mint a csuda. De aztán ettem egy aldis pizzát, amitől az ihlet tovaszállott, így be kell érnetek egy régebbi költeménnyel, ami viszont nem szomorú, hanem másmilyen.

Szóljon ez most Istvánnak, aki ugyan szembeköpte magát, és vasutas helyett holmi táblaleső adattári mérnök lett belőle,meg még Piliscsabán sem jár mostanság, pedig hijj, de jókat szokik itt hányni, de mindig ám (biztos allergiás a levegőre, vagy mi), szóval ettől függetlenül még az marad, aki. Ne!

 Cím nélkül, de ha lenne címe, „Pisti” lenne az.

 
Állok kinn a sötét,
Hideg éjszakába,
Vonat süvöltését
Hallom a pusztába'

Messziről jön, gyorsan
Tolja elől a fényt
Utasokat szállít
S nekem többet: reményt.

Mert az élettel, ím
Már kilenne a tököm,
Még jó, hogy van egy
Szőrös kis mérnököm,

Ki a torz sineket
Kiegyenesíti
A témába nem vág,
De rímel rá a Sitti.

Leírni próbálom
Délceg termetét:
Reklámozhatna ő sört,
Bort, intimbetét.

Szeme okos, fényes
Bőséges a leve
Tudja, hogy az fájna,
Ezért nem nyúl bele.

Keze dolgos, erős,
Finom a munkája,
Tömpe ujja illik
A Tábi szájába.

A fején meg haj van-
Csak egy helyen lyukas
Ilyen egy vérbeli,
Igazi vasutas!

A feneke szőrös,
No meg hátul is van,
A nadrágból kitör!!!
Láttuk ezt már sokan.

Lábából kettő van,
Bár megbotlik vele,
A lónak kétennyi,
Ez meg csak a fele.

Ilyenkor, ha eldől,
Kinyílik szép szája
S rátapad egy vétlen
Áldozat nyakára.

Ha egyszer megszólal
Rá figyel mindenki
Bár néhány sör után
Szavát sem érteni.

Egész szép Kerecsend
Büszke lehet rája,
Tudjuk, hogy Roland
Az ő legjobb barátja.

Diplomája is van:
Mérnök lett belőle!
Azóta a MÁVnak
Kétes a jövője.

De ez a sok szép szó
Őtet le nem festi:
Bújjunk el most gyorsan,
Szexeljünk, te... Pisti.

Dáj, biccs!

Mivel Peti ezen a héten beteget jelentett, így az ő ágyában alszom, kalandvágyból. Számításaimban pedig nem csalatkozom, mert az elmúlt napokban sikerült olyat álmodnom, hogy nomég. 

Álmom eleinte egy sárga iskolabuszon játszódott, aholis valaki odalépett hozzám, hogyaszongya igaz-e, hogy én meg akarok házasodni. Mivel az álom azért álom, hogy elrugaszkodhasson a valóságtól, én igennel feleltem a kérdésre.  Beszélgetőpartnerem erre megkérdezte, hogy nem-e zavar-e engem, hogy leendő arám fekete. Mire én: dehogy az! Mire Ő: dehogynem, nézzek rá. És lássatok csodát, a csaj tényleg fekete volt. Vagyis inkább olyan kávébarna, amilyenek az ameroafrikai énekesnők. Kétségtelenül meg voltam lepve, mert az ember azt hinné, hogy egy hónapokig-évekig tartó kapcsolat során előbb-utóbb csak kiderül valahogy, hogy az egyik fél negroid, de nekem ez egészen addig nem szúrt szemet. A szemeimet így feltépő beszélgetőpartnerem ekkor adott egy pár könyvet, ami hasznos lehet így házasság előtt. Bár a fizimiskájára nem emlékszem, kissé gyanús, hogy az én szőrösnáci ex-szobatársam lehetett az adományozó, mert a házassági tanácsadó könyvek között szerepelt a Mein Kampf is... Sajnos aljas sugalmai szöget ütöttek a fejemben, mert azután már nem is voltam benne annyira biztos, hogy én házasodni akarok, pedig négus menyasszonyom még a családjához is elvitt sátorozni, és csakugyan, az anyja és a húga is színesbőrűek voltak.

Flashback (Itt szeretnék visszautalni egy régebbi álmomra, amikor egy gimis osztálytársnőm jelentette ki egyszer nekem, hogy ő voltaképp kentaur, vagyis inkább kentahölgy, és amikor én hitetlenkedtem, mutatott nekem egy fényképet, amin ő és családja teljes kenturi valójukban pompáztak, s alá volt írva, hogy "A macska az ember legjobb barátja".) Flashback vége.

 Szóval háborgó lelkemben kételyekkel beszélni akartam négus csajommal a dolgok hogyantovábbjáról, már csak azt kellett elérni, hogy végighallgasson. Így hát fejbevertem valami porcelántárggyal, és a félig eszméletlen lányt felfektettem egy biliárdasztalra. Babám kissé rémülten és nem kissé zavartan nézett rám, ami talán nem is csoda azután, hogy leütöttem, de én ekkor elővettem egy Kindertojás figurát, ami egy vörös bálnát formázott, amelynek az oldalán fekete kis krampuszuk táncoltak, és belekezdtem a nagymonológba: Figyelj, ilyen vagyok én is - sötét dolgok vannak a belsőmben... Ezután felébredtem, de van egy olyan érzésem, hogy a frigy amúgy is meghiúsult volna.

Szóval, akar még valaki velem házasodni? Ismerek egy pár kényelmes biliárdasztalt...

Ahogy azt ígértem vala, most közzé teszem a híres és méltán népszerű betlehemes fotóciklus elkészültének körülményeit. Így a Nyájas Olvasó (remélem egyre több pásztor olvassa soraim) betekintést nyerhet lelkivilágomba, és átérezheti, miért ragadtam klaviatúrát és Cincogi Őrmestert (így hívom az egeremet. Találó, nemde?), hogy a világ megismerhesse életünk jelentősebb pillanatait.Jöjjön hát az

Így készült a kollégiumi betlehemes fotószéria c. fotószéria:

Kevesen tudják, hogy valójában a "Fürdőskurvák Karácsonya" címmel akartam fotósorozatot készíteni, de a stúdió valami családbarát, nyálas képgalériát erőltetett, így született az, ami. 

A szponzorkeresés nem ment zökkenőmentesen. Pedig ezt a képet el is küldtük a Camel dohánygyárának, a "József nem csak a fogát szívja, hanem a tevét is" szlogenjavaslattal, de nem kaptunk kedvező választ, sőt, megfenyegettek, hogy ránk küldik az állatjogi aktivistákat is.

 Zoltán nem az első jelöltünk volt a csillagtartó szerepére. Eredetileg egy sokkal tehetségesebb fakanalat szerződtettünk, aki mély átéléssel hozta a figurát. Sajnos a fakanálról kiderült, hogy egy pár éve még pornózott Woody Spooner néven, és olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a "Keverj a lecsómba!" vagy a "Izzó rezsók 3", így kénytelenek voltunk egy lényegesen szerényebb képességekkel rendelkező Zolit alkalmaznunk, aki lehet, hogy tudtunkon kívül szintén pornós volt valaha, de a "Buja Baptista Buli 7"-nek csak feléig jutottunk a fotózás lezárultáig.

Egyes színészek elhivatottsága ámulatba ejtő. Robert de Niro egyszer vagy harminc kilót szedett fel (vagy adott le?) egy szerep kedvéért, de a rákészülés terén Edvárdunk most letaszajtótta trónjáról. Edy ugyanis a szerep kedvéért hónapokon keresztül próbálta megérteni a szorzótábla mibenlétét, és még a fotózás kezdetén is kétséges volt, hogy meg tudja-e csinálni a jelenetét, vagy be kell ugrania egy dublőrnek, aki képes értelmezni a "szorhárom" jelentését.

Végül egy nyilatkozat:

A fotók a jókedv, szeretet és barátság jegyében készültek. A fotózás során egyetlen bibliai személynek sem esett bántódása, vagy ha mégis, az nem direkt volt. 

Az egyik veszélyesebb jelenetnél sajnos elvesztettem a vacsorára szánt házikolbászom jelentősebb részét. Utólag is szeretném a készült fotókat az ő emlékének dedikálni.

Ez a múltkor kimaradt, de nem ússzátok meg, mert megérdemlitek, mint a Ló Reált:

"A Magyar Televízió vélhetőleg a kereskedelmi tv-k által teremtett versenyhelyzet hatására maga is elindítja saját reality műsorát, méghozzá Baló György és Baló Júlia vezetésével. A műsor címe értesüléseink szerint Balóságshow lesz. "

"Teca vagy Makee? Makee, vagy Teca? Híjjad az emeltdíjjast, gyíkarc!"

Most csak azért írok, hogy tudassam a nagyérdeművel, hogy királyandris (lásd lentebb, meg korábban) születésnapjára készülök, ami annnyira, de annnnnyira ünnep, hogy az előbb még le is zuhanyoztam. Szóval ezeket a sorokat még remegő vízcseppekkel a vállaimon, egy szál törölközőben írom, már ha valakit izgat a téma. De nem is ez most a lényeg, vagyis dehogynem, ez negyon is fontos, de más is. Egy tudom, Ányos kísérlet keretein belül ma kipróbáljuk az ún "Jézus Ereje" koktélt, amit már gólyatábor óta tisztelünk és félünk. A kísérletben kollégám, H. Péter fog segédkezni, aki (vajh a véletlen műve-e ez, e?) a Kisjézus szerepét jáccotta a nagysikerű betláhemes rekreációban. Szóval ha nem írok többet, az lehet, hogy nem kis mértékben a koktélnak lesz köszönhető.

Na, megyek, fölöltözök. Fölösleges ez ellen tiltakozni, mert mire ti ezt olvassátok, már megruháztam magam. Csocsi.

Eh. Ez meg egy ilyen.

Már maga a cím is egy igen gyatra szóviccet takar, de attól legalább azok megmenekülnek, akik nem tudnak angolul (vagy azt gondolják, hogy tudnak angolul, és ezt hangoztatják is gyakran, aztán meg vannak sértődve, ha a fordításaik közröhej tárgyát képezik, hmmm...). Szóviccekből tulajdonképpen kétféle van: a rosszak, és a rettenetesek. Az utóbbit lényegesen könnyebb előállítani, erre bizonyíték, hogy az elmúlt napokban/hetekben nekem is sikerült összehozni egy párat, mondhatni spontán. Legszívesebben én is magamba haraptam volna némelyik után, de talán jobb lesz, ha megosztom veletek elmém néhány torzszüleményét.

 " Az iszlám elsődleges szent iratának egyes nyomtatott példányai heves allergiás reakciókat váltanak ki az olvasók kezén. A könyv érintése nyomán kialakult kellemetlen bőrirritáció neve a Korán kelés."

"Az őszi szüret hagyományosan kézi munka volt, de mára azt is elérte a gépesítés. A szőlőfürtöket a nagyobb szőlészetekben ma már egy kombájn-szerű gépezettel szüretelik, szinte aratják. A gép a szőlőt helyben egy téglatest alakú tömbbe préseli, melynek neve Borbála."

"Mi a közös a Dove ProAge Beauty Body Lotion testápolóban, és a sokfejű mitológiai szörnyből készült ételféleségben? Mind a kettő hidratál."

"Mindig is szerettem a SCI-FI-t. Ha bekerülök a filmes szakmába, készítek egy filmet, ami behatóan foglalkozik mind az időutazás lehetőségeivel, mind a halbiológiával. A címe az Idő pontya lesz." (Igen, van egy ehhez hasonló Gallás poén is, de ezt én is csak utólag tudtam meg)

 "A női kézilabdában már külön szakkifejezés van arra, ha egy válogatott kapusnő ellenállhatatlanul megkíván engem. Ez a Pálinger."

Mára ennyi, megkegyelmezek. Legyetek jók, vigyázzatok az egész ségetekre, egyetek sok szénhidrát!