Ma sem lesz új bejegyzés. Ellenben tessék ezt hallgatni. Főleg1:52-től, amikor gitároznak (4:17nél meg pláne). Bár ha belegondolunk, végig gitároznak benne, szóval tárgytalan. Ja, ma Trollfest volt. Magyarázat később.
A következő írást küldöm Eszteremnek, aki sajna gyakran kimarad az egyetem történésiből. Küldöm továbbá Setényi Vanesszának a... a... Margit, gyere már te k*rva, elfelejtettem azt a rohadt számot! Vagy ezt inkább nem.
Újságcikk - Pékf*sza, 2009. Április 18.
És az Ige Tett lészen
Olcsó és közhelyes lenne most a Pékf*sza egy korábbi cikkét felemlegetni, hogy ezzel is bizonyítsuk ezen sorok írójának látnoki képességeit, ugyanakkor tény, hogy a Kis Zoltán Dániel hatalomra kerüléséről tudósító cikkünkben leírtak mára valósággá váltak: Kis Z.-t a H5 elnökévé választották. Mindez meglepő gyorsasággal történt: az érintett még a választások előtt pár nappal is tagadta, hogy indulna az elnöki posztért, s ehhez képest bombaként robbant a hír, hogy a Hallgatói Önkormányzat élére egy olyan ember került, akiről a hallgatóknak a 80%-a eddig még csak nem is hallott.
„Ki az a Kis Zoltán Dániel?”
Ilyen és ehhez hasonló kérdésektől voltak hangosak a PPKE legfőbb közösségi fórumai (dísztér, büfé, Jenő), s sokan tudni vélték, hogy az elnök valami elsőéves kis BA-s takony. A rossz nyelvek szerint Zoltán győzelméhez erősen hozzájárult, hogy a H5 szavazóerejének jelentékeny része az ún. „hívőkből” áll, akik Zoltán korábbi pártjának, a SzóSz néven elhíresült szindikátusnak a tagjai. Még rosszabb nyelvek szerint Zoltán kampánystábja a szavazás megbundázására készült, mégpedig az ellenjelölt M. Benyó elrablása és nyilvánosan lóval szexeltetése által, mivel ez utóbbi felméréseik szerint nagyban csökkentette volna a konkurencia szavahihetőségét és elfogadottságát a 18 és 25 év közötti szavazók körében. (kivéve persze Királyandrist, megint)
Szentelt vizet a pohárba!
Míg Zoltán politikai munkássága nem kis fejtörést okoz az
elemzőknek, e sorok írója két alkalommal is az El Prezidente közelébe tudott
férkőzni és interjút készített az egyébként szófukar honatyával. Az első
alkalommal egy késő esti zsolozsmára csatlakozott K. Zoltánhoz a cikk írója,
majd elkísérte az uradalmát szemrevételező elnököt, aki egy testőre
társaságában járta be a Campust egy szelet üres kenyeret majszolva, ezzel is
látványosan tiltakozva a világi hívságok és dőzsölés ellen. Kis Zoltán
elmondása szerint jelenleg a saját
a haverok a Hallgatói Önkormányzat anyagi helyzetének és az
egyetemi hitélet javításának kell a legtöbb figyelmet szentelni, s neki máris
számos reformjavaslata van. Az egyetem területén található kávéautomaták (mivel
a kávé luxus, meg az Úr előtt nem kedves) teljes átalakításra kerülnének, és a
jövőben csak poharas szenteltvizet adnának (bár abból forrót is), a
csokiautomatákat pedig a vezetés pénzbedobós gyóntatófülkékre cserélné.
Jó bornak nem kell cégér, miseborra nem kell zárjegy
Szintén a H5 kassza gyarapítását célozza az az intézkedés, ami a bor mintájára az összes többi alkoholfajtára is kiterjesztené az adómentességet biztosító „mise” jelzőt, így az egyetem nagy forgalomra tehetne szert „misewhiskey, misekevert és misejégermájszter” árusításával, amit Zoltán külföldi támogatói szállítanának éjszaka, jelöletlen kamionokon, lehetőleg a zöldhatáron átkelve. Az elnök jelenleg is tárgyalásokat folytat az egyetem nagy részét tervező Makovecz Imrével, hogy az épületek folyosóit úgy alakítsák át, hogy több legyen a kereszteződés, ahol Zoltán vámszedői beszedhetik a tizedet minden arra járótól. A fent említett módon szerzett pénzeknek máris megvan a helye, Kis Zoltán elmondta, hogy igyekszik az egyetem számára leghasznosabban befektetni ezt az összeget. A nemrég a pápakiállításon járt elnök máris két „pápamobil” beszerzését tervezi szolgálati autó gyanánt, az egyiket a hagyományos fehér színben, a másikat pedig éjfeketében, mert Zoltán szerint az „faszán néz ki és döglenek utána a picsák”.
Kis Zoltán Dániel, egy "olvasott" ember - vajon irodalom szigóra tanul, vagy a H5 elnökségről álmodik?
Al- és túlvilági kapcsolatok rendezése: Zoltán vs. Sátán.
A Filológus telefo... izé, transzcendentál.
A következő bejegyzés Edy beleegyezésével, sőt, inkább az ő javaslatára került fel. Idézek tőle: "már csak egy jó képet kell találni hozzá". Remélem, meg lesz elégedve...
Egy érdekes cikk, ezúttal nem a Pékf*szából, hanem az Ikrényi Hírmondóból:
"Ikrény falu tanácsa Gergó András -a mi Bandink- javaslatára petíciót készül benyújtani a Ferrero olasz édesipari nagyvállalat ellen. A petíció révén a tanács arra kívánja rávenni a céget, hogy "Kinder Surprise" fantázianevű termékük használati utasításán a "3 évnél fiatalabb gyermekek lenyelhetik a kis részeket" feliratot egészítsék ki egy "a nagyobbaknak pedig a kukójára rászorulhat a játék csomagolása" figyelmeztetéssel. A tanács azt követően döntött az indítvány mellett, hogy a közelmúltban N. Edvárd ikrényi lakost már tizenhetedik alkalommal kellett az ambulanciára szállítani a gyermekjátékkal kapcsolatos balesete következtében.
"Ikrény jövője a fiatalok kezében van, így minél jobban oda kell figyelnünk rájuk és az egészségükre. Falunkban a felelőtlenül elkészített gyermekjátékok okozta balesetek tragikusak, még akkor is, ha az áldozat mindig ugyanaz a személy. Ezért saját kötelességemnek érzem, hogy Edvárd kukójának ügyét kezembe vegyem" - nyilatkozta Gergó, majd játékosan összekócolta Edvárd haját, és megígérte neki, hogy a sajtótájékoztató után az irodájában megmutatja, hová szokta a nyuszi dugni a pirostojásokat."
Ha megkérdeznek, hogy tetszett-e egy bizonyos film, általában tudok határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Néha viszont kitérő választ adok, miszerint: „Hááát, voltak benne négerek…”. Ez talán inkonzisztensek tűnhet a filmművészet mélyebb rejtelmeit nem ismerők számára, de most eljött nekik is az Igazság Pillanata. Létezik ugyanis egy kétségkívül kiváló teória, amely felfedi az ún. „négerek” és a filmipar kétes kapcsolatát fedő sötét fátylat, egy teória, mely választ ad az élet nagy kérdéseire, egy teória, amit még gimnazista koromban dolgoztam ki egy kollégával, s ami a:
Pál Balázs és Eszenyi Ádám: Egyesített Film- és Fajelmélet
címet viseli, s lényege nem kevesebb, mint hogy az általunk négerek/afro-afrikaiak/feketék – ként ismert rassz nem létezik. Gondoljunk csak bele: hol láthatjuk a legtöbb négert? Bizony, bizony, a TV-ben, moziban. Már gyanús, nemde? Hát még ha feltesszük magunknak az igen jogos kérdést, hogy „ugyan már kik is szoktak filmekben játszani, csak nem a színészek?”, akkor máris a megoldás kapujában állunk. A négerek tehát egytől egyig színészek! Erre persze ti mondhatnátok, hogy nemodabuda, láttatok mán ti négert élőbe’, egyenesbe’ is, de elméletem ez meg nem rengetheti: ugyanis én meg láttam Vili bácsit a barátokköztből valami sarudi fesztiválos haknin, ahol is az öreg elmondta, hogy szerinte a legjobb halászlé lófejből készül. (Királyandris szerint bezzeg a lófej teljesen másra való, khmm.) Pusztán a személyes találkozástól Vili bácsi nem szűnik meg színésznek lenni, így az általatok látott színesbőrűek is bizony színészek voltak. (Sőt, én egyszer még Gáspár Győzőt is láttam igaziba, bár ő csak félig színész, meg félig néger).
S térjünk át a teória másik felére: miután elfogadtuk, hogy a negroidok mind színészek, lássuk be, hogy abból is a rosszabbak. Vegyünk egy példát: Steven Segal minden egyes filmjében képes valami újat, frisset hozni, s ezáltal bővíteni a színészi repertoárját: volt ő már becsületes zsaru, aki bosszút áll a családjáért, becsületes környezetvédő, aki bosszút áll a környezetért, és becsületes hajószakács, aki bosszút áll azokon, akik kiprovokálták, hogy valaki bosszút álljon rajtuk. Megannyi varázslatos karakter, amit mind különféle módon lehet megformázni! Ellenpéldaként vegyük Morgan Freemant. Ő már játszott néger fegyencet, néger elnököt, néger boxedzőt, néger istent, néger… ehh, soroljam még? Mind-mind egysíkú, színtelen (érted? Színtelen, hehe!) szerep. Egy ilyen filmnek már elég a plakátjára ránéznem, és tudom, hogy Morgan Freeman négert fog benne játszani. Sajnos ez igaz az összes kollégájára is. Denzel Washington, Will „Whatever” Smith, Cuba Gooding Jr… sablonos szerepek, semmi karakterfejlődés: már a film elején tudod, hogy ő a néger. Mennyivel izgalmasabb lenne, ha azek a filmek is olyanok volnának, mint a Columbo epizódok: az elején már sejthetjük, hogy valaki a szereplők közül negroid, de végül is Columbó lenne az, aki az ajtóból mindig visszafordulva végül is leleplezi a tettest, hogy „hahá, te vagy a néger!”
Továbbfejlesztett elméletem szerint a rossz színészek pigmentizációja a szükség eredménye. Gondoljatok bele! Az első monokróm némafilmek esetében a közönségnek szüksége volt valamiféle támpontra, hogy eldöntse, melyek a jó és kevésbé jó színészek. És ugyan egy monokróm filmen mi is ábrázolhatná feketén-fehéren a tehetséget? Na ugye!
A kétkedőknek álljon itt néhány érdekesség:
- Afrika az a kontinens, ahol a legmagasabb az egy főre jutó színészek száma. Figyelembe véve, hogy a világ elmaradottabb részein milyen rossz a színészek gázsija, nem csoda, hogy Afrikában vannak a világ legszegényebb országai.
- Az USA-nak már volt egy színész-elnöke ( lásd: Ronald Reagan). Barack Obama az első rossz-színész elnök.
- A Ku-Klux-Klán az 1870-es években alapult – röviddel azután, hogy az első filmek elkészültek. Vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy esetleg a KKK valójában egy radikális kritikustársulat volt, amelyik félre-nem-érthető módon adta közre nemtetszését a gyengébb aktorok iránt?
- Rossz színészek sem teremnek ám minden bokorban. Itt képzik őket!
Ha pedig nem színészként, hanem filmkritikusként keresik a kenyerüket, az meg ilyen. Meg ilyen.
Játék! A Rossz Színészek Éves Konferenciájára betévedt egy jó is. Találd meg őt!
Ritkán alkalmazott rendőrségi formációk (Göndöcs Gergely rajza, csak a kopirájt miatt)
Sokan kérdik, mikor lesz mán új bejegyzés.Pontosabban csak a szobazsidóm kérdezi, de ő viszont sokszor. Na, most van. A közlések megritkulásának egyik oka, hogy (dobpergés) a hét elejétől már Tanárúr vagyok, és a pcsabai Ward Mária gimnáziumban művelek ki emberfőket. Jó is a', gondolhatnánk, s csakugyan vannak jó aspektusai is, például az, hogy már egészen megbarátkoztam a hellyel, mivel már kakiltam ott egy párszor (ez az én világomban egy igen fontos mérföldkő bármilyen intézménnyel folytatott viszonyomban. Annak idején az irodát is igen hamar felavattam, hogy otthonosabban érezzem magam.) A mai nap viszont katasztrofális volt, és csak azért élek még, mert a kollégiumban nincs gáztűzhely, csak villanyrezsók, azokat meg hiába nyitom magamra (higgyétek el, próbáltam). Valljuk be, hatodikosokat tanítanyi április elsején nem leányálom, erre az ember már akkor rájön, midőn az osztály egyes fiútagjai otthonkában, mások gázmaszkban jelennek meg. Persze ilyenkor még lehet reménykedni, de ez kábé olyan, mint amikor a Gyaloggaloppban valamelyik lovag a Vérnyúl ellen vonul, fittyet hányva a jótanácsra ("Vigyázz, ha meghág, nem lesz ekkora a pofád!"), aztán jól lerágják a fejét.
Más. Körülbelül egy hete vagyok süntudatos, és azóta nagyott változott az életem. Annak, aki nem tartja hazánk ütőerin ujjait, elmondom, hogy még a március 15-i tüntetések alkalmával a rendőrség egyszer alkalmazta a hihhetetlenül effektív "SÜN" technikát az egyik randalírozó megfékezésére. Nem is ez a poén, hanem a tény, hogy az egyik intézkedő rendőr közben olyan lelkesen és büszkén kiabálta a "SÜN!" vezényszót, mintha formáció legalábbis a római légiók által használt "teknős" alakzat kétezer évvel továbbfejlesztett változata lenne. A SÜN formáció ténye villámgyorsan terjedt a világhálón, s míg (szerintem) a földkerekség legjobb hadászati szakemberei próbálnak gyöngyöző homlokkal ellenszert találni erre a kíméletlen hadműveletre, hazánkban egyesek nem általlnak viccet csinálni az egészből. Itt van pl ez az oldal, ahol szinte megtaláltható minden, ami egy kiadós sünözéshez szükségeltetik: maga az esemény, egy fülbemászó sünös csengőhang, továbbá egy sünszimulátor, amivel az egyszerűbb lelkek perceken át tudnak játszadozni (én elsőre kb negyed órát töltöttem vele). Harmath úr jóvoltábol most van a gépemen egy random sünizátor is, ami futtatása után a legváratlanabb pillanatokban üvölti be a "SÜN!" csatakiáltást.
A mai nap utolsó gondolatából alighanem sértődés lesz, de ez most ide kívánkozik. Újfent megbizonyosodtunk róla, hogy Zalánnal vitatkozni nem érdemes. Nem azért, mert már a tény, hogy megkérdőjelezzük gondolatainak helyességét olyan, mintha szembeköpnénk magunkat. Nem is azért, mert a vita tárgyától és lefolyásától függetlenül mindig neki van igaza, nem. Ami igazán fáj, az a módszer, amellyel felsőbbrendű intellektusa felmorzsolja és atomjaira zúzza a mi ellenállásunkat. A múltkoriban egy sörözés közben egy ilyen vita bontakozott ki:
Zacs: Van az a kóverdéli csatorna.
Peti: Hogy mi?
Zacs: Kóverdél.
Én magamban gyorsan átértelmezem, hogy ez biztos Coverdale akar lenni, amiről nekem beugrik, hogy így hívják a Deep Purple egykori énekesét, meg mintha lenne ilyen helységnév is (egyébként tényleg van)
Én: Zalán, szerintem az Coverdale, és én ilyen csatornáról nem tudok.
Zalán: Dehogynem. Ott van Anglia és Franciaország között!
Én (röhögve): Szerintem te a La Manche-ra gondolsz.
(Peti is röhög)
Zanán (hót idegesen): Nem. Áh, kapjátok ti be a f*szomat, attól, hogy ti nem tudtok valamit, attól az még létezhet! Mit röhögtök, mi? Rohadt köcsögök vagytok! Igenis van olyan, hogy Kóverdél!
Peti: Zalán, az nem Dover lenne? Mert olyan viszont van.
Zacsi (kisebb magabiztossággal): Hát, lehet. Akkor Dóverdél.
Én: Hmm. És akkor nem Calais a másik? Ugyanis olyan kikötőváros van Franciaországban.
Peti: És akkor a csatorna is Dover-Calais lesz, nem?
Zalán: Na. Na! Hát én is kurvára ezt mondtam!
Köztünk a helyed!
Újságcikk - Pékf*sza, 2009. Március 23.
Nem csak a politológusoknak tűnt fel, hogy Gyurcsány Ferenc lemondása közel egybeesett Kis Zoltán Dániel beválasztásával a H5-ként is ismert Hallgatói Önkormányzatba – a választópolgároknak is nyilvánvaló a két esemény már-már szimultán bekövetkezése. Noha mindkettő kissé váratlanul jött, Kis Zoltán a tétlenség legapróbb nyomát sem mutatta, amiből látszik, hogy hatalomra kerülését már jó előre eltervezte. Alig váltak nyilvánossá a választás eredményei, ő máris elrendelte, hogy az ország legjobb aranyművesei készítsék el azt a Zoltánt ábrázoló 40m-es szobrot, amit székesfehérvári rezidenciája kertjében tervez felállítani abból a célból, hogy hívei erőt és biztatást nyerjenek gigászi alakjából, és hogy nyári reggeleken ne tűzzön a szobájába a nap, mert azt rühelli.
A frissen beválasztott képviselő a híresztelések szerint a következő napokban fejezi be önéletrajza írását, amely az elkövetkezendő években az iskolai tankönyvek, illetve imakönyvek szerepét is hivatott lesz betölteni, továbbá a magyar kultúra fellendítésének jegyében hozott rendelete értelmében hazánk valamennyi nyomdájánál az éves termelés 65%-át a Zoltán által írt könyvek kell, hogy kitegyék.
Bár ellenzői akadnak szép számmal, Kis Z. politikai felkészültségére nem lehet panasz: az elmúlt években behatóan tanulmányozta Kim Dzsong, az Észak-koreai Népi Demokratikus Köztársaság „Kedves Vezérének” és a magát minden türkmén apjaként aposztrofáló Atajevics Türkmenbasi vezetési stílusát. Zoltán – aki magát felvilágosult uralkodónak tartja- elmondta, rezsimjében nem lesz tilos a másként gondolkodás, de azért hozzátette, hogy ezt a deviáns magatartást csak azoknak ajánlja, akik (idézzük) „nem bánják, ha seggbeb*sszák őket a Zoltánőrök”. Lapunk értesülései szerint a „Zoltánőrök” elnevezés egy jelenleg is kiképzés alatt álló, tömegoszlatásra, házkutatásra és belső motozásra szakosodott elitalakulatot takar, melynek hivatalos neve ÁBS (Állampolgárokat Buzeráló Smasszerkommandó) lesz.
Zoltán kérdésünkre elmondta, bízik benne, hogy uralkodását (melyet önkényesen és jobb híján életre szólóra hosszabbított) a jövő –általa előre lefizetett- történészei Magyarország aranykorának fogják tartani. Politikai irányelveként a saját maga által megteremtett „Fényes Ösvényt” tartja, s elmondása szerint tetteit a „Három Bé” fogja vezérelni, saját szavaival: „Legyen nálunk Béke, Biztonság és Bukkake*!”
*Ha tudod, hogy ez mit jelent, szégyelld magad!
"Az Aldi vásárlóinak nagy megelégedésükre szolgál, hogy egyes helyeken már láthatatlan metróval közelíthetik meg kedvenc üzletüket."
Már az irodában közröhej tárgyává váltam, amikor időnként megjelentem meseszalvétába csomagolt aldis disznósajttal és más, hasonlóan minőségi termékekkel. Viszonyom a labanc diszkontáruházzal nem volt teljesen felhőtlen, de a kollégiumhoz való közelsége miatt igen gyakran vásároltam ott, s nem is véletlenül: az Aldi termékei mind a mai napig tudnak meglepetést okozni nekem. A napokban vásárolt "tej" ugyanis olyan viselkedést tanusított, amit eddig tapasztalni nem volt szerencsém. Ha emlékeztek, a boldog békeidőkben a tej zacskóban termett (vagy nagyritkán kétliteres műanyagpalackban, ha Ilus ángyo a fejésből nekünk is juttatott némi kóstolót). Ez a tej az intenzív hűtés ellenére is romlani kezdett három nap után, előbb savanyodott, majd csomósodott, végül ki lehetett adni Cirminek, esetleg bűntudatunkat azzal elnyomva, hogy a macskák biztos úgyse érzik a savanyú ízt (az édeset ugyanis állítólag tényleg nem). Nem így az általam vásárolt ausztro-germán italféle, ami rövid halmazállapot-ingadozás után olyan stádiumba került, hogy némi nehézség árán önteni még lehetett, de az embernek az a meggyőződése támadt, hogy biztos van ennek a "tejnek" valami felezési ideje, és már csak pár óra, s vízre meg valami fehér porfélére bomlik, praktikusabb esetben magával emésztve a dobozt is - vagy netán engem.
A labancok firnyákosan furmányos elgondolását bizonyítja az ugyancsak szombaton vásárolt ún. "vérnarancs" fantázianevű gyümölcskombináció is. Lehet, hogy alapvetően bennem van a hiba, hogy rendelkezek bizonyos prekoncepciókkal, mondhatni előítéletekkel a vérnarancs mibenlétéről, de tény, hogy az általam vásárolt kilós csomagból mindössze egy gyümölcs belseje mutatott hellyel-közzel olyan színelváltozásokat, amire az ember esetleg felvonhassa a szemöldökét, hogy mi a lónyál ezitten, hé. A többi sima narancs. Pont. Ilyenkor lehet arra gondolni, hogy a március 14-én vásárolt narancs vértelenségével az Aldi személyzete valójában a forradalom közelgő ünnepének áhított vértelenségét kívánta így szimbolizálni,de nekem van egy olyan érzésem, hogy ezek a sunyi labancok csak át akartak b*szarintani.
A kettősségnek hasonló érzése buzgott fel bennem a hétvégén, mikoris az egyetem lelkészének, bizonyos Balázs atyinak papi rezidenciáján jártam, aholis áhitattal telt csodálkozással böngésztem az atya házikönyvtárát, majd videógyűjteményét. XVI Benedek, Drogprevenciós előadások, A Passió... csak hogy néhányat említsek meg a videópolcon sorakozó filmremekek első sorából. Az ember ilyenkor elismerően csettint, hogy ez ám a dedikáció, elhivatottság és szakmai érdeklődés ideális elegye. Aztán benéz a második sorba, ahol az Ace Ventura II és Brájen élete mellett a Leopárd Kommandó bújik meg nagy álszerényen. A filmnek van ilyen trélere is, amiben már benne van minden, amire egy jóérzésű nézőnek szüksége lehet: robajló fegyverek, minden ok nélkül felrobbanó helikopterek, acélos német tekintetek, és gonoszul néző gonoszok, akik a film végére biztos meghalnak, úgy kell nekik. Azért el tudom képzelni, hogy Balázs atyi egy jól végzett nap után -mikoris miséket celebrált, csecsemőket keresztelt meg és vétkeseknek nyújtott gyónás általi feloldozást- na, ekkor visszavonul a paplakba, besötíti a redőnyt, ajtajára kiteszi a "Ne zavarj!" táblát, és tettük súlyával tisztában lévő bűnösök csalfa mosolyával belöki a videjóba az olasz-NDKs B-kategóriás akciófilmipar e remekét, s arra gondol:
Leopárd Kommandó. Mert megérdemlem.
"... Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt
fogják majd rebesgetni, hogy
eltûntek a dolgok. És hatalmas zûrzavar lesz, hogy hol
vannak valójában a
dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis
bigyók, meg az a
furcsa kis izé raf-raffiakötõállvány,
amihez hozzá voltak erõsítve. És
akkor majd a Barát elveszíti a barátja kalapácsát,
és a Fiatal nem fogja
tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket apáik
birtokoltak,mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül..."
Alapvetően nem hiszem, hogy Zebedeus különösebben jártas lenne a kvantumfizikában, de kétségtelen, hogy itten rátapintott a lényegre. A dolgok bizony eltűnnek, ami az ún. féreglyukak (wormholes) létezésével magyarázható. A féregjárat hatására a "két pont között a legrövidebb távolság az egyenes" alaptétel megdől, a járat ugyanis úgy képes lyukat ütni a téren és összekötni két pontját, hogy a járaton belül az anyag a fény sebességét meghaladva áramoljon. Bizony, én ilyeneket tudok, mert sok Csillagkaput néztem. Viszont azt még ebben a míves sorozatban sem említik, hogy a féreglyukak leggyakrabban kollégiumi hűtőszekrényekben manifesztálódnak, és főként szerves anyagot, konkrétan élelmiszert nyelnek el és szállítanak ismeretlen lokációra, talán éppen egy másik dimenzióba.
Lássunk erre egy példát: múlt héten éjfél után paranormális jelenségekre lettem figyelmes a szintünkön. A konyhában kigyúltak a fények és olyan zajokat hallottam, mintha T. Zalán és H. Péter érkeztek volna vissza a kocsmából. Reggel azt tapasztaltam, hogy az előző nap nagy gonddal beosztott, kiváló minőségű CBA gépsonkám jelentős része ismeretlen helyre távozott. Később felhívtam Zalán figyelmét a már említett paranormális jelenségekre, hogy "már megint felzabáltátok a kajámat, baszkihe!", mire ő kifejtette, hogy miiiii, miiiiiii, ő csak egy szeletet evett meg, Peti meg kettőt (ez egyébként tényleg így van, bár a teljesség kedvéért megjegyezném, hogy eredetileg volt NÉGY), meg különben is, nem tudta, hogy az a' enyém. Igen. Mintha a tény, hogy ők nem voltak tisztában a sonkaszeletek hovatartozásával mintegy meg-nem-történté tenné azok eltulajdonítását.
Ez emlékeztetett egy másik esetre. Még a nyár elején történt, hogy mivel tudtam, hogy öltönybeizzadós, rendezvényremenős nap vár reám, betettem a hűtőbe egy doboz gyümölcslevet (Igen, azt. Nem söröt. Tényleg.), hogy dejó lesz majd az, ha hazajövök a szegedi sajtószemináriumró'.
[VIDÉKI SAJTÓSZEMINÁRIUM Def.: az a sajtóesemény, amire a PR szakemberek meghívnak cirka száz vendéget, amiből kb. tizenöt ígéri, hogy eljön, végül mégis három PR szakembernek kell beülni az előadásra, hogy a közönség létszáma némileg meghaladja az ötfős előadócsoportét.]
Hazaérkezésemkor első utam a hűtőhöz vezetett, a hőn áhított nedű azonban nem várt rám. A gyanútól résnyire szűkült szemmel pislantottam be a kukába, ahol meg is leltem a dobozt, meggyalázva, kifacsarva, megrontva. Következő utam bizonyos N, mint Németh Edvárdhoz vezetett, aki ábrándozva dohánykodott kinn az erkélyen, s napom rövid beszámolójába beleszőttem, hogy a hűtőből rejtélyes módon a kukába vándorolt egy teljes doboz, bontatlan, hűtött gyümölcslev, ami nekem most a boldogság transzcendentál élményéhez legközelebb álló anyag alapú szubsztanciát jelentette volna, te riherongy tolvaj féreg, hogy a ló nyalná meg a meztelen szemedet, gyá! S Edvárd erre felemelte méla tekintetét, s egy az átlagosnál enyhén debilebb kisfiú naivitásával elmondta önnön védőbeszédét, ami így hangzék: "Azt hittem, hazamentél..."
Aki behatóbban tanulmányozta Douglas Adams Galaxis trilógiájának mind az öt kötetét (Nem, Roland, te nem. Nagyonnem.), az tudja, hogy a téridőben keletkező zavarokat ott Eddiknek hívják.
Most már tudjuk, miért.
Vajh mi motivál arra, hogy írásimba ismeretterjesztő anyagot szőjek, unos-untalan? Társadalmi felelősségvállalás? Úri szeszély? Vagy a tény, hogy ha bemásolok egy cikkrészletet valahonnan, akkor nem nekem kell gépelni hozzá? A franc tudja, meg a mátészalkai esperes. De:
Nyelvcsap (uvula) [nem keverendő össze a vulvával, ami valami nagyonmás], a lágyszájpad ínyvitorlái közepéből lelógó és a nyelv gyökét érő nyálkahártyával takart húsos csapszerü képződmény, amely beszédkor és nyeléskor hátra és felfelé húzatván, a folyadék v. étel orrba jutását rendes körülmények között megakadályozza.
Pontosabban fogalmazva: az a kis tosz, ami ottan lóg a szánkba' hátul. Az enyém nyilván ráébredett létének középszerű kilátástalanságára, és burjánzani kezdett, ami, ha úgy vesszük, hogy egy mellőzött szájszövet kereszteshadjárata az elismerésért, ami a méret és érzékenység növekedésében merül ki, akkor még akár elismerően is csettinthetünk, hogy: "Ez az Edömér (így hívom, mert ez hasonlít az ödémára), nőjjé csak szép nagyra, jó lesz az!"
Ha viszont nem hiperempatikusan közelíccsük meg a szarházi kis nyúlvány feltörekvő megmozdulásit, akkor inkább mondhatjuk: "Elmész te a jó lézer anyádba, Edömér, minek baszol ki velem mostan, meg úgy egyáltalán?"
Edömér drága ugyanis nem csak a normális hangképzést és táplálkozást nehezíti meg, neeem. Edömér kifejlesztett egy igen irritáló szokást, miszerint előremozdul anatómiailag indokolt helyéről, majd méreténél fogva fennakad a nyelvemben, ami igen kellemetlen ám, mert ilyenkor kínkeservesen vissza kell nyelnem, hogy ott legyék, ahol szokik. Szerencsére Edömér ilyet csak akkor csinál, ha:
És itt jön a vicc, ha úgy tetszik, csak hogy hepiend legyen. Megosztottam fájdalmam Edvárddal, aki éppen startlapjátékozott, ki hitte volna. Valami ilyesforma beszélgetés bontakozott ki köztünk:
Balázspali:
Az ínyvitorlám kb háromszor akkora, mint egyébként, és néha előrecsúszik és megakad. Úgy kell visszanyelnem.
e S:
aha (Edvárt mély megértésről és együttérzésről tesz tanúbizonyságot)
Nem is olyan kis szünet következik. Edvárd gondolom tűnődő tekintettel réved maga elé. Valahol buksija mélyén egy kis zöld lámpa szüntelenül villog, "ADATFELDOLGOZÁS FOLYAMATBAN")
e S:
azt nem tudom mi.. (úgy lászik , győzött az őszinteség)
Balázspali:
Az a kis lelógó biszbasz a torkod fölött.
Balázspali:
Ami mindig úgy ugrál a Tom és Jerry rajzfilmekben, ha ordítanak.
e S :
Jaaaaa...
Hajh. Szeretünk, Edváró.
Szarvasűzés. Van-e, ki e nemes sportot nem ismeri? Van hát. Úgyhogy először álljon itt egy rövid bemutató Miskócia egyik legnemesebb diáksporteseményéről, amelynek gyökerei egyenesen a honfoglalásig nyúlnak vissza, Hunorig, Magorig, a Csodaszarvas regéig.
Vagy nem.
A címben szereplő patás a Bonifác névre hallgat, ami gondolom már éppen elég nagy büntetés az élettől (ezúton kérek elnézést minden Bonifác nevű olvasótól, kivéve, ha egyetértenek, és tényleg gáz, hogy így hívják őket). Bonifác általában egy szarvasjelmezbe bújt emberpár képében manifesztálódik az egri Dobó téren, ahonnan vidám felsőoktatottaktól űzve egészen Miskolcig inal.
Amit én kétlek. Szerintem ha Bonifác csakugyan gyalogosan tenné meg az Eger-Miskolc távolságot (immár tizenkilenc éve), akkor a Romángergő-vérmérsékletű autósok már régen kivasalták volna valahol az úton (az igazság kedvéért megjegyzem: valójában Gergő is csak egy fátyolos tekintetű, simizni való, óvodás lányok tenyerecskéjéből evő őzikét csapott el a verdájával, ami már csak termetéből adódóan is kisebb kárt okoz a kocsiban, bár Gergő szerint nem elég kicsit). Szerintem igazából a Bonifácot alkotó páros a kötelező jelenés után a Dobó téren felülnek valami túrabuszra, amin Miskolcig utazva söröznek, amíg a dejákok futnak, esetleg kicserélik a jelmez rájuk eső részét, csak hogy ne mindig ugyanaz legyen a szarvas segge, mert az nem karrier.
Tehát erre az embert próbáló sporteseményre toboroz most Roland jelentkezőket. Roland. Toboroz. Jelentkezőket. Próbáló… ja, ennek így magában nincs értelme. Lényeg: az a Roland próbál most embereket beszervezni, aki (ami?) pár éve az egyetlen résztvevő volt, aki a jól kitáblázott útvonalról letérve képes volt eltévedni és elveszni. Az incidens (ami majdnem olyan, mint a válság, csak még nem érte el a média ingerküszöbét – lásd PR elmélet előadás) az esemény jóhírét fenyegette. Pánik lett úrrá a rendezőkön: ha egy ember (mivel ők nem ismerték Rolandot, látatlanban biztos feltételezték róla, hogy illik rá ez a faji besorolás) itten meg talál halni a Sűrű, Sötét Erdőségekben, halála az ő lelkükön szárad, jaj! Nosza, hoztak is speciális mentőkutyákat, akikkel szagmintát akartak vetetni Rolcsy egyik kóbor zoknijából, de a Greenpeace kommandósai még időben közbeléptek, majd be akarták mutatni a képét a híradóban (persze csak hátulról, és csak az éjszakai kiadásban, nehogy a tévét néző gyermekek spontán sírógörcsöt kapjanak). Aztán egyszer csak Roland előténfergett valamelyik erdőből, hogy bassza meg, elfogyott a söre, az összes többi pöcs meg valahova máshová ment, mivanmá, he.
Szóval ő az, aki most az egészet szervezi, hogyaszongya, kell még hat ember, meg fejenként 1750 forint, oszt jó lesz.
Gyanús vagy te nekem, voltVastökű. Beírtam a guggolba, hogy "mi kerül 10500 forintba, mert Roland most ennyit akar kicsalni tőlünk, heló?", nyomtam egy keresést, ami a következő eredményt hozta:
"RoLand (TM) GPS, Miskolcra és körzetére kalibrálva, további letölthető navigációs modulokkal (úgymint deciszilva, kisbarack, félkevert, amiket le lehet tölteni gyomorba, hogy onnan facilitálják [elősegítsék] a nem túl sikeres, de látványos navigációt).
FIGYELEM !!! A RoLand (TM) GPS kereskedelmi forgalomban nem kapható, mert akinek esze van, annak ilyen nem kell. Ára most csak 10 500 Ft. Ha nincs ennyi pénze, csak hívjon meg kamuindokkal hat embert Szarvasűzni!
Vagy vigye vissza az üres üvegeket!"
